Gyülekezet >> Énekkar

ÉNEKKAR

Énekkarunk múltja és jelene
A baptista gyülekezetekre általában jellemző az éneklés szeretete. Ez különösen igaz a magyar baptista misszióra. Az egyszólamú gyülekezeti énekléshez már a kezdetektől szervesen társult az ének-zenei szolgálat, ezen belül is mindenekelőtt a négyszólamú karéneklés, melynek részben bibliai, részben kulturális gyökerei vannak. Minderről részletesen olvashatunk Bányai Jenő: A magyarországi baptista egyházzene története c. könyvben (amelyből az alábbi idézetek is származnak).
A gyülekezet énekkara első magyarországi baptista énekkarként – német nyelvű kórusként - 1877-ben alakult. Alapítója és első karmestere a gyülekezetet alapító Mayer Henrik volt, aki maga is jó hallású, kellemes hangú ember hírében állott és nagy hódolója volt az ének- és zeneművészetnek.
„Azon a nyáron – írja önéletrajzában az 1877-es évről -, többször tartottunk összejövetelt a Városligetben sok hallgató részvételével. Több éneket énekeltünk és ettől kezdve kimentünk, ahányszor arra alkalom nyílt. … Eleinte korálokat gyakoroltunk, mint például: Szép hajnalcsillag tündököl (Wie schön leuchtet der Morgenstern), vagy Hagyjad a Jóistenre minden te utadat (Befielh du deine Wege) stb. … Az énekek betanítása felettébb keserves dolog volt, mert egészen kezdő, gyakorlatlan énekesekkel gyötrődtünk, akik azelőtt soha nem hallottak még négy szólamra énekelni, s még kevésbé énekeltek énekkarban”.
Az énekkar vezetését rövidesen átveszi Mőse Vencel. Két évvel később, 1879 táján a Pester Journal című napilapban megjelent írás szerint “…aki a Dohány utca és Kazincy utca sarkán lévő helyiség előtt jár – ahol azelőtt a kávéház pénztárosnője trónolt – , ma egy szószék áll. S éneklésre leszünk figyelmesek!” Az újságíró a továbbiakban az énekkar éneklését méltatva annak a véleményének ad kifejezést, hogy akár az Operaházban is felléphetnének. Ezt komolyan gondolja. Csak meg kell hallgatni azokat a lágy, szép és tiszta hangzású női szólamokat és az erőteljes férfihangokat. Stb.
Ebből a kezdeti időkből származik még az a feljegyzés is, hogy
„Testvéreink abban az időben szívvel-lélekkel énekeltek, amit az is bizonyít, hogy énekeinket az utcán járókelők között gyakran lehetett hallani, vagy a vasárnapi iskolába járó inasok, vagy más fiatalok a tőlünk tanult kedvenc énekeiket dúdolták, vagy fütyülték.”
Az elmúlt bő 125 év során több hullám völgyet és hullám hegyet megélt az énekkar. Voltak olyan időszakok, amikor szinte egymást érték a zenei és énekünnepélyek a templomban – később vendégénekkarok közreműködésével, pengetős, illetőleg összevont szimfonikus zenekar kíséretével tartottak emlékezetes alkalmakat az elődök.
Jelenleg egy lelkes, kb. 25-fős csapat alkotja az énekkart, amely az iskolai évben minden vasárnap szolgál az istentiszteleten. Ezekre az alkalmakra döntően a délelőtti istentiszteltet követően tartott próbákon készülnek fel.
A rendelkezésre álló dokumentumok alapján nem lehetséges felsorolni mindazoknak a nevét, akik az énekkar vezetői voltak. Zenei munkásságára való tekintettel, azonban említést kell tennünk Héthalmi Páth Károly neves baptista zeneszerző, karnagy, tanárról, aki 1954-56 közötti időszakban énekkarunk karnagya volt.
Az istentiszteleteken a gyülekezeti éneklést hagyományos módon az orgona vezeti. Jelenleg egy 26 regiszteres két manuálos német gyártmányú elektronikus orgonán Lukács Géza orgonaművész irányítása mellett többen is végeznek orgonista szolgálatot.
Gyülekezetünk „130 év feletti fiatalosságát bizonyítja”, hogy az elsők között kezdtük használni az új Gyülekezeti Énekeskönyvet.
Újjáalakulóban van a gyülekezeti szimfonikus zenekara is, melyben templomba járó kicsik és nagyok, 7 évestől 70 éves korig zenélnek együtt, alkalmanként orgona mellett kísérik a gyülekezet és/vagy énekkart.

A karéneklés értékei
Az alábbiakban közöljük a karénekléssel összefüggő céljainkat és vallott értékeinket:
Hisszük, hogy énekeinkkel Istent dicsérjük és az istentiszteleti alkalmainkon Istennek az igehirdetés által közölt aktuális üzenetét egy-egy ének szövege, dallama és harmóniája még inkább megerősíti, személyre szólóvá teheti,
Célunk ezen felül, hogy segítsük a gyülekezet közös éneklését. A liturgiában meggyőződésünk szerint helye van mind a gyülekezeti közös éneklésnek, mind a karéneknek. Gyakori, hogy karének éneklésébe bekapcsolódik a gyülekezet is.
Valljuk az igényességre való törekvést, azt, hogy mint minden Istennek történő felajánlásra, szolgálatra – így az éneklésre is – igaz, hogy Istennek csak tudásunk, tehetségünk, szorgalmunk, és figyelmünk legeslegjava az, mi adható.
Igyekszünk a teremtett világra oly jellemző, Isten jellemét visszatükröző sokszínűséget az énekek zenei stílusában is tőlünk telhető módon megjeleníteni.
Elzárkózunk azonban mindattól, ami előadásában nem törekszik igényességre, zeneileg egysíkú (egyszínű), vagy stílusában nem méltó az Isten dicséretére, ideértve azt is, ami feszültséget gerjeszt az idősek és fiatalok közötti kapcsolatban.

Keresse fel az Archívumot, ahol meghallgathatja énekkarunkat!

>> Vissza a lap tetejére >>