Bemutatkozás >> Történetünk

A gyülekezet története

Gyülekezetünket a német anyanyelvű Meyer Henrik alapította, aki Pest, Buda és Óbuda egyesítése idején, 1873. március 6-án érkezett Budapestre bibliaterjesztőként. Látva a Szentírás iránti nagyfokú érdeklődést, a sok utazással járó, biztos jövedelmet nyújtó biblia-terjesztői munkája hamar átalakult: rendszeresen tartott Biblia magyarázatokat, az érdeklődőkből pedig létrejött az első – mai is létező – magyarországi baptista gyülekezet. Az első tagok bemerítésére a Lukács fürdőben került sor 1874. december 27-én. A német nyelvű kis közösség eleinte a lelkipásztor lakásán, később, 1877-től kezdve a Dohány utca 12. számú házban jött össze.
Hamarosan magyar anyanyelvű tagjai is lettek a gyülekezetnek, akiknek eleinte tolmácsolással hirdették az Igét, majd 1879-től magyar nyelvű istentiszteleti alkalmakat is tartottak. 5 év múlva – saját erőből – templomépítésbe kezdett a már megnövekedett létszámú gyülekezet.
A mai Nagykörút helyén a Duna egyik csatornája folyt, a Rákóczi út és Nagykörút kereszteződésénél egy fahídon kellett átkelni az arra haladóknak. A Duna-csatornától kifelé szántóföldek terültek el, amelyeket akkoriban parcelláztak. Már minden parcellának volt gazdája, csak éppen ez a saroktelek volt eladó. Ezt meglátva, Meyer Henrik lelkipásztor azonnal megalkudott az árban és 11 ezer guldenért a gyülekezet nevében templomépítés céljára megvásárolta a telket.

1884. október 1-én, a mai VII. kerület Wesselényi és Hársfa utca sarkán megtörtént az alapkőletétel és 12 hónap múlva tető alá került a ma is ott látható épület. Magyarországon ez volt az első Baptista Templom. A templomavatásra 1887. augusztus 20-án került sor. Ezt követően több lelkipásztor vezette a gyülekezetet.

Meyer Henrik 1909-től 1915-ig Németországban végzett lelkipásztori szolgálatot, onnan nyugdíjasként tért vissza Budapestre. 1919. március 4-én halt meg. Hamvait a Budakeszi temetőben helyezték el. A gyülekezetben a német nyelv használata 1939-ig volt meghatározó. A Mayert követő lelkipásztorok sora: Schäffler Reinhold (1913-1922), Gerwich György (1922-1932), Kuhn János (1933-1943), Scherer Fülöp (1944), Szabadi Gusztáv (1945-1946), dr. Baranyay Mihály (1950-), dr. Nagy József, dr. Haraszti Sándor (1955-1956), Herjeczki András (1958-1971), Sáhó Miklós (1972-1973), Hetényi Attila (1974-1993), Lukács Gyula (1994-2000), dr. Gerzsenyi László (2001-). A gyülekezetet széleskörű szociális tevékenység jellemezte: a misszió elsősorban a szegények irányában nyilvánult meg. Az imaházhoz kapcsolódó épületegyüttesben például egyszoba-konyhás lakásokat alakítottak ki, melyekben rászoruló gyülekezeti tagok kaptak szállást. Az imaházról készült első fényképen, a sarkon húsbolt látható. A Hársfa utca sarkán, a földszinten és az alagsorban nyomda volt, ahol vallásos újságokat, szórólapokat és könyveket állítottak elő.

A második világháború végén, két héttel Budapest felszabadulása előtt, 1945. január 3-án egy bomba hullt a kápolnára, áthatolt a tetőn, a mennyezeten, az imaterem padlózatán és az alagsorban felrobbant. Ezzel az épület statikailag rendkívüli módon meggyengült. Csak a szószék maradt sértetlen, de ez azt a reménységet keltette, hogy ezután is kápolna lesz ezen a helyen. A teljes lebontás is komolyan szóba került. Szabadi Gusztáv lelkipásztor Lehoczki József gyülekezetvezetővel összegyűjtötte a megmaradt nyájat, 17 tagot, és kitartó munkájuk eredményeként végül sikerült az épületet megmenteni és belülről rendbe hozni. 1948. május 15-én, a 75 éves jubileum alkalmával került sor az imaház második megnyitására.

Isten különös gondviseléseként értékeljük, hogy közel harminc (!) éven keresztül egy másik, kibiztosított, háborúból származó akna az imaterem feletti tetőszerkezetbe beszorulva nem robbant fel. Ami az épület együttes további részeit illeti: 1949-ben az imaterem kivételével az épületet az állam kisajátította, bérlakásként üzemeltette, azonban felújításáról nem gondoskodott, így 1993-ban lepusztult állapotban került vissza egyházi tulajdonba. Felújításáról lásd Építkezés, hasznosításáról lásd Missziós Központ menüpontokat.

Mivel a Wesselényi utcai gyülekezet az ország első Baptista gyülekezete, így döntő szerepe volt a Baptista misszió (nagy)Magyarország teljes területén való elterjedésében, pl. Újvidék, Nagyszalonta, Nagydisznód, Gyanta, Derecske, Budafok, Budakeszi, Csepel, Újpest, Bonyhád, Pécs (ennek további részleteiről a Magyarországi Baptista Egyház honlapján olvashat). De a későbbiekben is, számos gyülekezet alakult a Wesselényi utcából elszármazott tagok missziós tevékenysége következtében, így legutóbb a szentesi, és a zalaegerszegi gyülekezetek.

Jelenleg a Wesselényi utcai Baptista Gyülekezetnek mintegy 130 tagja van, a gyermekekkel, rendszeres látogatókkal pedig hozzávetőleg 200 főt tartunk számon. Gyülekezetünk ápolja és építi a keresztyén felekezetek közötti kapcsolatokat. Templomunk központi elhelyezkedéséből fakadóan pedig rendszeresen helyt ad ökumenikus, Alliance illetve egyéb egyházi/felekezetközi missziós szervezetek alkalmai megrendezésére. Az istentiszteleteken központi helyet kap Isten szavának, az Igének hirdetése. Hisszük, hogy a Bibliának általános örök és minden korszakban személyes üzenete is van hívőnek, hitetlennek egyaránt. Célunk és egyben reménységünk, hogy minél többen átéljék környezetünkben azt, amiről Krúdy Gyula – nyilván személyes tapasztalattól ihletve – Nagy kópé című kisregénye világfi főhősének szájába adva 1921-ben így ír: “Most látjuk égi jelnek, ha a körtefáról lábunkhoz hull a körte. Most járunk el a metodista templomokba, Budára és Pestre, a prédikálások bölcsességét és harmónium játékát hallgatni, meglátjuk szombat este a baptistákat a Wesselényi Utcai imaházukban, és a félhomályban megremeg a lelkünk a pap istenes szavaitól.” >> Vissza a lap tetejére >>