Isten dicsőítése

Isten dicsőítése

A gyülekezeti zenélést, éneklést már megtérésem előtt is gyakoroltam, ám Isten szívből jövő dicsőítése, a valódi szolgálat csak pár éve része igazán az életemnek. De hálát adok az Úrnak, hogy nem hagyott benne abban a langyosságban, melyben sokáig megmaradtam – ez a folyamatos elhidegülés vezetett el végül egy olyan mélypontra, ahonnan már tényleg csak Isten szabadító kegyelme tudott felemelni. Hála Neki, azóta egészen új alapokra helyezte bennem az Ő dicsőítését, s azóta is folyamatosan formálódom ezen a téren.

Megláthattam és megérthettem, hogy nem kell keresnünk, de nem is találnánk nyomósabb indokot az Ő magasztalására, minthogy egyszerűen Ő méltó rá, és az Ő méltósága nem függ az én hangulatomtól, a problémáimtól, vagy érzelmeimtől – bármikor lerakhatom mindezeket az Ő keresztje elé, és Ő felszabadít az imádatra.

A fókusz mindig Istenen van, nem a zenészeken, sőt vallom, hogy a dicséretben nincs különbség gyülekezet és dicsőítő csapat közt, a mi dolgunk csak annyi, hogy úgymond beálljunk a frontvonalba, mikor a közösség egységben az Úr előtt leborul, és mindeközben a Sátán mesterkedéseinek ellenáll a Szent szellem segítségével. Ez persze rámutat, mekkora a felelőssége a szolgálatnak, mert csak akkor tud felmagasztaltatni Isten minden név fölé, mikor átadjuk a Szentléleknek az irányítást, engedjük, hogy Ő munkálkodjon, hiszen Nála tökéletesebben senki sem tudja dicsőíteni a Fiút. Ehhez az Úrtól kell kérjük, hogy tisztítson és üresítsen meg az Ő imádatára, mert csak így tud rajtunk átvilágítani.

Ezeken az alkalmakon különféle módon tapasztalom az Ő munkáját. sokszor van, hogy jelenlétét nagyon személyre szólóan élem meg, ám az is többször előfordult, hogy a Szentlélek megjelenését közösségi szinten, mindenki számára nyilvánvaló módon tapasztaljuk meg. Átéltem már, hogy jelenléte felemelt, szinte repített, volt, hogy bevilágította a szívem, és rámutatott bűnökre, sőt, megtapasztaltam egyszer azt is, milyen az, mikor az Ő dicsőségének a súlya szinte összeroppant engem.
Hiszem, hogy ezek az élmények, megtapasztalások nem önmagukért vannak, Isten céllal tárja elénk az Ő szentségét. Tavaly hallottam egy igehirdetésben a következő (nagyon is valóságos) isteni körforgásról. Mikor magasztaljuk Őt, és felemeljük a Nevét – hiszen Ő méltó rá – Ő megmutatja az Ő dicsőségét, ami minket nagyobb imádatra indít. Erre Isten még jobban kijelenti szentségét, ami nálunk még nagyobb magasztalást generál, és ez így mehet egy életen át, mikor Ő az Őt megillető helyre kerül az életünkben és a szolgálatunkban.

„Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük
az Úr dicsőségét mindnyájan,
ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által
dicsőségről dicsőségre.”
(2 Kor 3:18)

Ez az ige nyitotta fel teljesen a szememet, hogy meglássam a dicsőítés lényegét. Csodálatos, hogy abban a közvetlen jelenlétben, melyet megtapasztalunk az imádat során, a Lélek átformál minket dicsőségről dicsőségre, azokká az emberekké, akikké Ő minket eltervezett a világ teremtetése előtt, tökéletesen az Ő képére és hasonlatosságára. S bár ennek a folyamatnak jeleit láthatjuk és tapasztalhatjuk a dicsőítésen keresztül, ilyenkor kapunk a Szent szellemtől impulzusokat. A formálódás kitart egy életen át, míg el nem érjük az Ő országában menyasszonyként a tökéletes megszentelődést.

Kovács Anna

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Megpecsételni

Megpecsételni

Pár hónapja bemerítkezett nővéremmel együtt keresztény családból származunk. Szüleim tanítása és a tőlük látott példa megalapozta az én életemet is. 2018-ban, egy pányoki ifjúsági táborban adtam át az életemet az Úrnak. Azon az estén a […]

Tartalom megosztása
Nem tudás, hanem tapasztalat és hit

Nem tudás, hanem tapasztalat és hit

Keresztény nevelést kaptam. És bár a szüleim válása megnehezítette a testvéreim és az én neveltetésemet, édesapám továbbra is minden tőle telhetőt, sokszor még jóval többet is megtett, hogy a helyes úton tartson minket. Középiskolásként is […]

Tartalom megosztása
Kezdjen velem, amit eltervezett

Kezdjen velem, amit eltervezett

Keresztény, sőt megtért családba születtem, szüleim már kicsi koromtól fogva járattak gyülekezetbe, volt bemutató alkalmam, majd gyerektáborokba, később ifjúsági táborokba is jártam – majd történt egy törés. Egészen pontosan nem tudnám meghatározni hol, csak azt […]

Tartalom megosztása