Hármastábor – Magyarkút [galéria]

Nehezen indult az idei wessis gyerektábor szervezése. Néhány nappal az után, hogy lefoglaltuk a szállást, beütött a karantén. Vajon lehet-e majd tábort szervezni július elején? Tényleg megkapjuk-e az ígéretesnek tűnő táborhelyet? Lesz-e elég munkatárs? Lesz-e elég jelentkező?

Ezek a kérdések foglalkoztattak, ezekért kértük Istenünket: adja meg a lehetőséget, hogy ne múljon el ez a nyár anélkül, hogy a gyülekezet iskoláskorú gyerekei egy nagy közös együttlét során találkozzanak az Igével, kapjanak olyan élményeket, amely segíti lelki növekedésüket, és erősödhessenek közösségben.

A tábor témája a Szentháromság volt. Nehéz téma, de sok lehetőséget is láttunk benne. A háromság, hármasság át- meg áthatja a Biblia történeteit, kultúránkat, de még a természetben is megjelenik. A hármasság jegyében szerveztük a tábort is: a tanítók három generációt képviseltek, egy-egy korosztály nemenként három fővel, a gyerekek szintén három korosztályra osztva vettek részt a délelőttönkénti kreatív tanításokon, és három csapatot alkotva versengtek egymással a kincskereső számháborútól kezdve a nógrádi kereső túrán át a sorversenyekig és különböző vetélkedőkig.

Kéréseinket meghallgatta Isten, és mindenből többet is adott, mint amit reméltünk. Nemcsak hogy megkaptuk a táborhelyet a kis börzsönyi nyaralótelepen, de olyan feltételek vártak ránk a szállás és az ellátás tekintetében, amelyek felülmúlták várakozásainkat és eddigi tapasztalatainkat. Bár a Duna áradása elmosta tervezett strandprogramjainkat, egy pillanatig sem éreztük, hogy korlátozva lennénk a tanítások és a többi tervezett program megvalósításában, a szabadidő eltöltésében.

A sikeres gyerektábor másik fontos feltétele, hogy jól szervezett és harmonikusan működő tanítói csapat álljon össze. A harmónia tökéletes volt közöttünk, és jól működött a három generáció munkamegosztása. Bár a tábor végére most is elfáradtunk, közben mindnyájan úgy éreztük, hogy mindenre van időnk, erőink nem forgácsolódtak el az apró részfeladatokban, tudtunk a lényegi feladatokra, a tanításra és a gyerekekre koncentrálni.

Akik nélkül persze nehéz lenne elképzelni a gyerektábort. Idén a szokásosnál ugyan kisebb létszámmal jelentkeztek a családok, de – elsősorban a kispesti gyülekezetből érkező – vendég gyerekekkel kiegészülve összetartó, lelkes és együttműködő csapat formálódott a tábor öt napja alatt.

Hálás vagyok Istennek azért, hogy mindezt megadta nekünk, hiszem és remélem, hogy a gyerekek olyan élmény-magokat vittek haza szívükben, amelyek jó termést hoznak. Köszönöm a tanítói csapatot és hálát adok a gyerekekért. Jövőre találkozunk!

Körmendy Zsolt