Misszió éve a Wessiben 2022–2023
Vajon miért nem „templom alakú” az imaházunk? Nem véletlen. Amikor Meyer Henrik Pest-Budára érkezett, nehéz volt nekik szállást találniuk. Később, pedig amikor már itt-ott bérelt helyeken összejött a frissen megalakult gyülekezet, érzékelte, hogy a vidékről Budapestre jövő inasoknak, mestereknek nem volt megfizethető szállásuk. Ezért Meyer külföldi minták alapján olyan épületet tervezett – Magyarországon elsőként –, hogy az imaházként működő nagyterem mellett legyen sok kis kiadható lakás is. Azaz a lakhatás elősegítése része volt gyülekezeti missziós látásának.
Épületünk teljes felújításakor, 2001-ben Isten arra vezette az akkori elöljárókat, hogy egy korábban kihasználatlan területen, épületünk tetőterében egy tokiói példa alapján alakítsunk ki egyetemista fiúk számára egy felekezetközi diákotthont, melynek a szállásadáson túl célja a jellemformálás. Japánban ezt Tirannosz háznak nevezték, utalva arra, hogy Pál apostol Efézusban egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított, ahonnan kiáradt az evangélium egész Kis-Ázsiára (ApCsel 19:8-10). Ma 16 diák lakik itt, a mi Tirannosz házunkban, és jellemformálódásukat egy nevelőtanár segíti. Legyünk hálásak ezért a missziós lehetőségért, imádkozzunk értük!
Most pedig álljon itt egy interjú egy volt Tirannoszos diákkal, Iván Dáviddal, akit Szabó Kornél, a Tirannosz Ház kuratóriumának vezetője kérdezett.
Dávid, kezdjük az elején és a végén egyszerre: mikor kerültél a Tirannosz Házba, és mit csinálsz most?
2009-ben költöztem be, a Műegyetem fizika szakán tanultam, és hat évig laktam itt. Első munkahelyemre egy korábbi Tirannoszos szobatársam, Weisz Patrik ajánlott be. Munkatársak lettünk, bár nem dolgoztunk közvetlenül együtt. Működött egy imakör is az irodában, heti egyszer összejöttünk, jó volt látni és megtapasztalni, hogy nem vagyunk egyedül keresztények a munkahelyen. A következő munkahelyem, ahol jelenleg is dolgozom, a Continental budapesti Mesterséges Intelligencia Fejlesztő Központja. Itt azon dolgozunk, hogy minél kevesebb baleset történjen a közutakon.
Gyülekezet szempontjából, a balatonszemesi baptista gyülekezetben nőttem föl, de diákéveim alatt sokat jártam a Wessibe is, ahova nagynéném, Szilágyi Éva is jár. Egy éve viszont Kecskemétre költöztem, így most a kecskeméti baptista gyülekezetbe járok, ahol a dicsőítő szolgálatban veszek részt, illetve néha Tatárszentgyörgyre is elmegyünk az ottani missziót segíteni.
Tudom, hogy most is fontosnak tartod a Tirannosz Ház küldetését. Ha most visszatekintesz erre az időszakra, akkor tulajdonképpen te mit kaptál itt a házban?
Személy szerint rengeteget kaptam a Tirannosz Háztól. Nagyon szerettem a hétfő esti alkalmakat, amikor egy-egy érdekes témát bontottunk ki akár egy vendégelőadó segítségével, akár úgy, hogy egyikünk (általában a nevelőtanárunk) fölkészült a témából. Érdekes volt megtapasztalni a felekezetköziséget úgy, hogy együtt éltünk, beszélgettünk a hitünkről, vitáztunk, és persze sokat nevettünk. A második évtől Pafkó Tamás volt a nevelőtanárunk, az ő élete, példája nagyon meghatározó volt számomra, mindig is felnéztem rá, és sokat tanultam tőle.
A rengeteg emlék közül van olyan, ami kiemelkedik, meghatározó?
Emlékszem, megtanultuk Patrikkal a morzekódolást, és mivel szobatársak is voltunk, az ágyunkban fekve, a ceruzánkkal kopogtattunk egymásnak, a többiek meg ha bejöttek a szobába, és látták, hogy az asztalt kopogtatjuk, azt hihették, elment az eszünk. Aztán volt, hogy versolvasó estéket tartottunk, ahol ki-ki a saját kedves versét olvasta föl.
Vicces volt, hogy amikor elment az internet, mindenki a társalgóba ment beszélgetni. Ha valaki megjött és látta, hogy sokan vagyunk a társalgóban, egyből gyanakodott, hogy vajon van-e internet. És persze ott voltak a hajnalig tartó beszélgetések. Ezek csak töredékek a sok-sok szép emlék közül.
Mit üzensz a mai diákoknak és a gyülekezetnek?
A diákoknak azt üzenem, hogy használják ki ezeket az éveket, építsenek mély barátságokat, tanuljanak, de mellette éljenek is, nevessenek sokat, és őrizzék a Tirannosz Ház hagyományait. Hálás vagyok a Tirannosz Házért, örülök, hogy sokakat megismertem a gyülekezetből, kívánom a legjobbakat minden gyülekezeti tagnak.
