Keresztény nevelést kaptam. És bár a szüleim válása megnehezítette a testvéreim és az én neveltetésemet, édesapám továbbra is minden tőle telhetőt, sokszor még jóval többet is megtett, hogy a helyes úton tartson minket. Középiskolásként is sokszor hangzott el tőlem, ha kérdezték, hogy igyekszem a keresztény erkölcs szerint élni, de igazság szerint ehhez is akkor tartottam magam amikor éppen kedvem volt hozzá. Próbálkozásaim voltak ugyan, de megfelelő elhatározás hiányában hamar elhaltak. De hála Istennek, soha nem szakadtam el ettől az elhatározástól teljesen. Mindig is tudtam, hogy Isten létezik, hogy Jézus meghalt értem. Csak nem tudtam mi a különbség a között, hogy hiszem és a között, hogy tudom.
A Wessi gyerektáboraiban ismerkedtem meg talán az első, keresztény barátaimmal. Ezek a táborok nagyon fontosak voltak nekem és sokat segítettek. Olyan barátságokat is kötöttem ott, amelyek ma is tartanak – számomra ez nagyon nagy mozgatóerő volt.
Másfél éve kezdtem el az egyetemi tanulmányaimat, 2 évvel az érettségi után, és ez a köztes időszak is szükséges volt, ahhoz, hogy oda jussak ahol ma vagyok. Felköltöztem ide, a diákotthonba. Részese lehettem az itteni ifinek, folyamatos közösségem lehetett keresztény fiatalokkal és tapasztaltabb keresztényekkel is.
A 2022-es MABIM Nagytáborában esett meg az, ami miatt most itt állok. Nagy csalódás ért, igazából magamban csalódtam, több téren is, nem a táborban – az örök élmény marad. Emlékszem, hogy nagyon feldúlt voltam. Érzelemközpontú embernek tartom magam, és akkor az, ott annyira megviselt, hogy úgy voltam vele, másnap haza megyek. Egész este hevesen vert a szívem, imádkoztam Istenhez. Másnap pedig, meglepve tapasztaltam, hogy az a feszültség, ami bennem volt és úgy számítottam, hogy még hevesebb lesz, eltűnt. Békét éreztem és nyugalmat. Aznap este volt egy nagyon jó dicsőítő alkalom, amikor el is gondolkoztam magamban, hogy mennyi ajándékot és áldást kaptam az életem során Istentől és hogy ennek a töredéke elég lett volna más embereknek a megtéréshez – mire várok? És amikor ezen gondolkodtam, akkor éreztem, mélyen, hogy itt az idő. Akkor már nem tudás volt bennem Jézus áldozata és szeretete, hanem tapasztalat és hit. Egy jó barátom vezetésével pedig még aznap este meghoztam a döntésemet a megtérés mellett.
Mikó Sámuel
