70 év

70 év

1953. Pünkösd.

Akkor a középiskolában minden reggel a Szabad Nép – rádión beolvasott – vezércikke meghallgatásával kezdődött meg a tanítás. Hit, Jézus neve vagy gyülekezet említése szóba sem jöhetett. De odahaza diakónus édesapám minden este áhítatot tartott és imádkoztunk. Hálát adtunk Istennek, hogy vége lett a háborúnak és a hosszan tartó hadifogságnak. Ugyanakkor egyik napról a másikra apukám kemény munkájának az eredményét, műhelyét államosították. Nehéz időszak elé néztünk, de mindig volt okunk a hálaadásra. Megtapasztaltuk Isten megtartó szeretetét.

Gyülekezetünk a Wesselényi utcában is túl volt a háború borzalmain, de a háború utáni változások közösségünkben is okoztak zűrzavarokat, problémákat. Akkori ügyvezető prédikátorunk, Nagy József – nekünk Józsi bácsi – Isten kegyelmét, szeretetét nagyon meggyőzően tanította s ezek az igehirdetések rám is nagy hatást gyakoroltak. A családi szeretet, a gyülekezeti közösség egyre jobban megerősítette bennem Jézus követésének vágyát. Befogadtam szívembe Jézust, aki megbocsájtotta bűneimet és új életet adott. 1953 pünkösd ünnepén Józsi bácsi által bemerítkeztem. A prédikációt Baranyay Mihály hirdette.

A napi feladatok és küzdelmek sokszor hitbéli fáradságot, gyengeséget okoztak, különösen az akkor politikai helyzet miatt. De hívő férjem mindig megerősített és közösen imádkozva kértük Jó Atyánk segítségét problémáink megoldására, hitünk erősítésére. Munkahelyemen nem titkoltam hitemet, mindenki ismerte vallásomat és hívő életvitelemet. Sokszor tapasztaltam és átéltem a hátam mögötti gúnyolódást és megjegyzéseket. De mindezek ellenére a magatartásommal, tanulással és a munkához való hozzáállásommal sikerült kivívni a megbecsülést és az elismertséget.

Bemerítkezésem 50. évfordulóján éppen kórházban voltam egy súlyos műtét után. A kórház ágyon fogalmazódott meg bennem néhány gondolat, melyből egyet felidézek most: Nem kell készülnöm, ünnepi asztalt terítenem, nem jönnek a gyerekek az unokákkal csak én ünnepelek csendességben az Úrral.

Most, bemerítkezésem 70. születésnapján különösen hálát adok Istennek megtartásáért, gyülekezetemért, lelkipásztoromért és minden kedves testvéremért. Az Úr áldja meg a gyülekezetet minél több megtérővel, buzgó Istent dicsőítő lelkülettel, mert nagyon jó az Úrral élni és megöregedni.

Budai Sándorné

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Balatonszabadi táborhelyünk

Balatonszabadi táborhelyünk

Gyülekezetünk 2020 nyarán döntött úgy, hogy szeretne egy saját táborhelyet vásárolni, ahol tarthatjuk nyári gyermektáborainkat, és kisebb létszámú lelkigyakorlatos alkalmainkat. A gazdasági nehézségek ellenére két év alatt 25 millió forint adomány gyűlt össze a célra. […]

Tartalom megosztása
Pünkösd után

Pünkösd után

Még fülünkben csenghetnek a pünkösd igéi: Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna. (Lk 12:49) Így igaz, bárcsak lángolna már kihűlt szívünkben a Szentlélek megelevenítő, új életet teremtő, megszentelő […]

Tartalom megosztása
Megteheti

Megteheti

Ha megkérdeztem volna az embereket, hogy mit szeretnének, azt mondták volna, hogy gyorsabb lovakat – mondta Henry Ford, miután forradalmasította az autógyártást és értékesítést. Gyakran mi is így gondolkodunk. Céljainkat, cselekedeteinket nagy mértékben befolyásolják tapasztalataink, szokásaink […]

Tartalom megosztása