Gyülekezeti hétvége, Vajta

Izgalmas utazásra hívott a szombat délelőtti vajtai előadás, egy olyan kalandra, melyben megismerhettem a különböző lelki alkatok jellemzőit, pozitívumait, nehézségeit. De nemcsak áttekintettük az egyes típusokat, hanem azt is felfedeztem, hogy melyik a leginkább rám jellemző, és melyik a  számomra leginkább zavaró spirituális megnyilvánulás.

Miért is olyan fontos ez? Először is azt láttam meg, hogy Krisztus minden lelki alkatra adott példát földi élete során, tehát Őbenne valamennyi spirituális alkat felfedezhető. Izgalmas volt ráismerni azokra a jellemzőkre, amelyek engem mozgósítanak, lázba hoznak és hasznos volt azzal is szembenézni, hogy ez a lelki alkat, ami rám jellemző, miért lehet irritáló mások számára, milyen kisiklások, kísértések lehetnek. Legalább ennyire érdekes volt meglátni azt is, hogy a számomra idegesítő, tőlem nagyon távol álló lelki alkatú testvéremtől mit tanulhatok, hogyan tudom őt jobban megérteni és elfogadni.

Egyre izgalmasabbá vált az egyes spirituális alkatok megismerése. Volt, amire rögtön rádobbant a szívem: igen, ez az, amit pont így gondolok, pont így látok, pont így érzek, lázba hoz. A másik nagyon érdekes, de sosem jutott eszembe olyasféle gondolat, feladat. A harmadik, az valakire biztos jellemző, de rám biztosan nem. Volt, amelyre rácsodálkoztam, úgy is, mint ami tőlem távol áll, de nem irritáló, tudom támogatni. Az imaséta során először azon a két állomáson mentem végig, amelyek a legjellemzőbbek rám, majd később az összesen. Nagyon erős hatást gyakorolt rám az egyik feladat: ahogy néztem a szebbnél szebb rajzokat, egy kiemelkedett közülük, amitől nem tudtam szabadulni. Anya, gyermek, nő, férfi, család és e fölött a Lélek jelenlétét jelképező galamb,
csupa-csupa szív formában elrejtve, összekapcsolódva – egyetlen vonallal megrajzolva. Nem is lehet szavakba foglalni, mennyire hálás voltam az élményért, amelyet ezen keresztül kaptam. Az egyes állomások kiválasztásánál még arra is figyeltek a szervezők, hogy megfelelő helyen legyenek: így került a kupolaterembe az érzékelő lelki alkat és a kápolnába a hagyománytisztelő. 

A szép idő is Isten ajándéka volt a hétvégére, amely mindenkinek, de különösen a természetkedvelőknek kedvezett.

Dr. Szabóné Bayer Éva