December 23-án az alsó tagozatos bibliakörösökkel meglátogattuk Budai Sándorné Éva nénit. Nagy öröm volt mindnyájunk számára a találkozás. A gyerekek zenéltek, énekeltek, verset mondtak. Éva néni pedig egy igaz történettel idézte fel gyermekkorának ünnepeit:
„A második világháború után apukámat 1945-ben elvitték orosz fogságba. anyukám egyedül maradt három kisgyermekével. Nagyon nagy szegénység és nyomorúság volt az országban. Karácsonykor örültünk egy-egy almának, anyuka főzte szaloncukornak. Magunk voltunk, énekeltünk, és azért imádkoztunk, hogy a Jó Isten őrizze meg apukát és minél előbb segítse haza családjához. Este nagyon kevés ennivaló volt otthon. Mi gyerekek megvacsoráztunk, de anyukának nem maradt egy falat sem és miután lefektetett minket, leborult imádkozni és arra kérte a Jó Istent, hogy vegye el éhségérzetét és adjon neki erőt arra, hogy elviselje ezt a nyomorúságot. Egyszer csak zörgettek és amikor kiment, egy lovaskocsi állt a kapu előtt. Cakó néni és bácsi jöttek el hozzánk. Ők is hívő baptisták voltak, 11 gyermekes család. Földjeik, szőlőjük volt, ahol gazdálkodtak. Sokszor átmentek Tápiószelére, a nagyszüleimnél tartott istentiszteletre. Hát, Cakóék azon az estén kenyeret, húst, és sok más ennivalót hoztak nekünk. Amikor anyuka elmondta, hogy éppen azért imádkozott, hogy a Jó Isten vegye el az éhségérzetét, mindnyájan leborultak és hálát adtak Istennek a gondviselésért.”
