A világmindenség legjobb tanítójának a tanulója voltam és vagyok.
Először a hívő családban, ahova megszülettem. Itt kaptam a legfontosabb alapokat. Kicsi gyermekkortól a vasárnapi iskolában, ami nagyon meghatározó volt az életemben – mai napig hálával gondolok a vasárnapi iskolai tanítómra (id. Remeczki János). Óvodában, általános és középiskolában – itt történt a tudásanyag megszerzése –, főiskolán (magyar-ének-karvezetői szakon). Itt szereztem a legfontosabb tudást és gyakorlatot ahhoz, hogy elinduljak a kitűzött cél, a tanítás felé.
Elkezdődött. 1961-ben. Általános iskola felső tagozat, osztályfőnöki feladat, bemutató órák, szakfelügyelet – 40 évnyi kemény munka. Nagyon szerettem csinálni. De a tanulás nem fejeződött be a diploma megszerzésével, ez végig kitartott a nyugdíjazásig. Állandóan képezni kellett magam tovább. (A jó pap is holtig tanul!) Csak Isten naponkénti segítségével, erejével tudtam végigcsinálni.
Ha mindezt átviszem a lelki élet területére, hasonló a helyzet. A nagyon fiatal koromban, 13 évesen megtörtént bemerítkezésem egyenes következménye volt a vasárnapi iskolai tanulmányoknak, a sok Bibliavers tanulásnak, bibliai történeteknek. Ott eldőlt a szívemben, hogy követem Jézus – de a bemerítkezés volt a kezdőpont. Ott nem lehetett megállni, tanulni kellett tovább, tovább…
Mikor Budapestre kerültem 1961-ben és tagja lettem a Wesselényi utcai Gyülekezetnek, vasárnapi iskolai tanító lettem, énekkari tag (kétszer az énekkart is vezényeltem). Bizonyságtételek, szavalatok, imaóra-vezetés, misszió szedés, nyugdíjas karácsony szervezés, szeretetvendégség és esküvők utáni vendégség szervezése. Minden szolgálaton keresztül valamire tanított Istenem. De ezt a munkát csak úgy lehetett végezni, ha a „kézikönyvet” a Bibliát állandóan használtam, ez adott fejlődést. És használom a mai napig is, és bár az életben már nem tanítok, de Isten nagyon sok mindenre tanít naponta, oktat, nevel, figyelmeztet. Hála érte! Tanít elfogadni az egyedüllétet, a magányt,
a teljes ráutaltságot, a Tőle való függést, a megelégedettséget, a testi-lelki fájdalmak elviselését. És így életem vége felé, majdnem 80 évesen is igyekszem tanulni Jézustól („Tanuljátok meg tőlem…”) szelídséget, alázatot, elfogadást, szeretetet, türelmet és még sok minden mást.
Eszközeim még a Biblia, az Áhítat, a Mai Ige, az Életünk, Billy Graham könyvei, Cseri Kálmán testvér prédikációi, verseskönyvek, hitelődeink életéről szóló könyvek, Kiskőrösről rendelhető kiadványok, vasárnapi prédikációk.
Frittmann Gyuláné Magdi
