Isten küldött egy embert

Isten küldött egy embert

Régóta lenyűgöz Naamán története: a szolgáló egymondatos bizonyságtételétől a pogány arámi, meg az aggályos izráeli királyon át a prófétáig, majd onnan a Jordánba merülésig Isten hány embert megmozgatott egyetlen ember javáért. Ugyanígy tetten érhető kegyelmének nagyvonalúsága mindannyiunk életében. Eszköztára szinte végtelen: szülők és rokonok, testvérek és barátok, pásztorok és tanítók, ismerősök és ismeretlenek. Azok közül, akiket saját életemben küldötteiként felismertem, itt most csupán kettőt kívánok felidézni, őket is csak egy-egy villanásnyi emlék erejéig.

„te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot” (Tit 2:7)

Az első egy nálam néhány évvel idősebb diáktársamhoz kapcsolódik. Sokirányú tehetségével szerényen szolgált; szelíd, bölcs gondolkodásával többünknek példaképe lett. De az a máig feledhetetlen esemény – amit talán nem túlzás rám nézve sorsformálónak nevezni – mindössze pár percig ha tartott: önfeledt, sugárzó arccal állt a bemerítő medencében az áldó kéz alatt. Mint barát tudtam, micsoda mély vívódás előzte meg ezt a győztes, és boldog békességet. Lehet, másoknak fel se tűnt ez a látvány, nekem életre szóló üzenet volt. Csendes, titkos ösztönzésként munkált bennem: könnyelmű döntéstől óvott, mélyrehatóra meg bátorított, míg néhány év múlva én is közös Urunk nyomdokába léptem.
A másik pillanatkép is diákéveimhez kapcsolódik. Szabad időmben, csak úgy a magam örömére harmóniumozgattam az imaházban, amikor váratlanul – akkor még nem tudtam, hogy Isten küldötteként – bejött valaki. Én még gimnazista voltam, ő akkor kezdte a pedagógiai főiskolát. Leült mellém, csendesen beszélni kezdett, és feltárult előttem az a szenvedélyes küldetéstudat és szorongató felelősség, ami a pedagógusi pályára kényszerítette. Eleve jövőtlenségre kárhoztatott gyerekeket a kárhozattól megmenteni, Istentől kapott felelősséggel vállalni sorsukat. Tűz volt szavaiban, de mögötte higgadt végiggondolás: vállalta e küldetést, pedig tudta, hogy ellenséges ideológiai környezetben kell megvalósítania. Bennem – bár akkor még polgári pályára készültem – ott nyomban formálódni kezdett az elhatározás, hogy akár merre sodor is az élet, a fiataloknak minden erőmmel támasza leszek. Azt persze nem sejthettem, hogy Isten ezt már lelkipásztori szolgálatom előkészületének szánta.
Életem e két epizódjának elbeszélésével mindenkit bátorítani szeretnék: hiszen nemcsak a teljes életmű, hanem már egy-egy, elfutónak tűnő pillanat, vagy egy személyes beszélgetés is életformáló lehet mások számára.
Timóteus, Titus: „légy példa!” (1Tim 4:12, Tit 2:7). Ifjak, segítsétek a még ifjabbakat is!

Hetényi Attila

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

A szabad élet ünnepe

A szabad élet ünnepe

Húsvét az élet, a feltámadás, a szabadság ünnepe. Jézus Krisztus feltámadása elhozta a félelemtől való szabadságot. Nincs olyan mélység a halálban, amiből ő ne tudna megszabadítani: Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő […]

Tartalom megosztása
Virágvasárnap

Virágvasárnap

Miként lehet úgy ünnepelni Jézus Krisztus bevonulását Jeruzsálembe, hogy közben tudjuk, pár nap múlva milyen szomorú események történtek meg vele? Miként lehet úgy ünnepelni, hogy közben tudjuk, nagyon rossz dolgok történnek most is a világunkban. […]

Tartalom megosztása
Imádság háború idején

Imádság háború idején

Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. (34. zsoltár) Az elmúlt napokban megtörtént valami, amiről azt gondoltam, hogy nem történhet meg. Tévedtem, ebben is, mint sok másban. Az első napján […]

Tartalom megosztása