Hála

Hála

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5:16-18)

A fenti igevers sok fejtörést okozott hosszú ideig. Mindenért hálát adni, ez nem túlzás egy kicsit? Jó-jó, viseljük el a nehézségeket, szorítsuk össze a fogunkat, ne panaszkodjunk, de hálát adni a nehéz helyzetekben – volt idő, amikor ezt megvalósíthatatlan feladatnak tartottam. Mégis kellett foglalkozni a kérdéssel, mert azt olvastuk, hogy ez az Isten akarata, és amikor Isten mellett döntöttem, elhatároztam, hogy az Ő akaratát teljesítem. Hosszú évek küzdelme után jutottam el oda, hogy amikor életem legszomorúbb eseménye, férjem elvesztése bekövetkezett, volt hála a szívemben. Nem azért, mert elment, hanem az együtt töltött évekért, a szeretetért és gondoskodásért, amit kaptunk tőle, a mintáért, amit a fiaimnak adott.

Most, amikor írom ezeket a sorokat, várom a covid-teszt eredményét, és szenvedek a betegség különböző tüneteitől. Most miért is tudnék hálát adni? Azért, hogy nincsenek nagyon durva tüneteim, nem vagyok kórházban, gondoskodnak rólam, nem vagyok egyedül és megnyugtató az a tudat, hogy bármi is történik velem, Isten kezében vagyok.

A modern pszichológia vizsgálja a hála átélése és kifejezése, valamint a mentális egészség és a boldogság közötti összefüggéseket, oktatják is az egyetemeken. Én azért is nagyon hálás vagyok, mert olyan Istenünk van, aki a Szentírás segítségével minden hasznos információval ellát bennünket és azt a tudást már réges-régen a rendelkezésünkre bocsátotta amelyre a tudomány csak mostanában kezd rámutatni.

Tapasztalatom szerint, ha a nehéz helyzetekben is hálás tudok lenni, annak két következménye van: közelebb kerülök Istenhez, és jobb lesz a közérzetem.

E.G.

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Megpecsételni

Megpecsételni

Pár hónapja bemerítkezett nővéremmel együtt keresztény családból származunk. Szüleim tanítása és a tőlük látott példa megalapozta az én életemet is. 2018-ban, egy pányoki ifjúsági táborban adtam át az életemet az Úrnak. Azon az estén a […]

Tartalom megosztása
Nem tudás, hanem tapasztalat és hit

Nem tudás, hanem tapasztalat és hit

Keresztény nevelést kaptam. És bár a szüleim válása megnehezítette a testvéreim és az én neveltetésemet, édesapám továbbra is minden tőle telhetőt, sokszor még jóval többet is megtett, hogy a helyes úton tartson minket. Középiskolásként is […]

Tartalom megosztása
Kezdjen velem, amit eltervezett

Kezdjen velem, amit eltervezett

Keresztény, sőt megtért családba születtem, szüleim már kicsi koromtól fogva járattak gyülekezetbe, volt bemutató alkalmam, majd gyerektáborokba, később ifjúsági táborokba is jártam – majd történt egy törés. Egészen pontosan nem tudnám meghatározni hol, csak azt […]

Tartalom megosztása