Az Úr érkezése

Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Ady Endre


Elhangzott a február 7-i, úrvacsorai istentiszteleten.
Első megjelenés: Budapesti Napló, 1908. június 7.

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Pihenés? Nyugalom?

Pihenés? Nyugalom?

Már a Biblia első lapjain, a teremtéstörténetben is olvashatunk a pihenés időszerűségéről. Teremtő Istenünk hat nap alkotó munka után megpihent, megáldotta és megszentelte a hetediket. Időnként talán úgy gondoljuk, hogy az ő munkája esetében ez […]

Tartalom megosztása
„…kegyelmed, URam, megtámasztott engem”

„…kegyelmed, URam, megtámasztott engem”

A 94. zsoltár 17-19 versei sokat jelentenek nekem, és úgy gondolom, mindenkinek bátorító igék lehetnek. Kétféle fordításban is olvasva, mert a különböző szóhasználat számomra gazdagítja, árnyalja az üzenetet: Ha az ÚR nem lett volna segítségemre, […]

Tartalom megosztása
A pünkösdi csoda

A pünkösdi csoda

…amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. (János 16:13) Az örökkévaló Isten emberek iránti […]

Tartalom megosztása