Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. (Ézs 40:29-31)
Párizsban történt, az Olimpián, de nem a mostanin, hanem az éppen 100 évvel ezelőttin, egy szép vasárnapon: a férfi 100 méteres síkfutás toronymagas esélyese visszavonta a nevezését.
És vasárnap reggel, ahelyett hogy a az olimpiai stadion felé vette volna az irányt, lévén skót és lévén elkötelezett keresztény, elment a városközpontban lévő Skót presbiteriánus kápolnába. Történetesen ő is prédikált, Ézsaiás próféta könyvéből a fenti ige alapján.
A történet Eric Liddelről szól, akinek a neve ha sokaknak nem is cseng ismerősen, az ő történetét is feldolgozó film, a Tűzszekerek, de legalábbis annak híres zenéje bizonyára igen.
Amikor Eric Liddel visszalépett, aznap vasárnap még nem tudta, hogy egy csapattársát nagyon megérintette az a kitartó, elkötelezett megnyilvánulás, amely lelkiismereti okok miatt megakadályozta őt abban hogy keresztényként vasárnap versenyezzen. Annak ellenére hogy a brit olimpiai bizottságnak az elnöke és maga a walesi herceg is személyesen arra kérte hogy induljon el, kitartott a döntése mellett. Ezért ez a csapattárs, Lord Andrew Lindsey átadta az indulás jogát a csütörtöki versenyszámban, amelyben ő indult volna. Isten gondot viselt arra, hogy Erik Liddel világcsúccsal megnyerje az aranyérmet. Évekkel később pedig így tett erről bizonyságot:
Csodálatos élmény volt versenyezni az olimpiai játékokon is hazahozni az aranyérmet de már kora ifjúkorom óta a szemem előtt egy másik díj lebeg. Tudjátok , mindegyikünk egy sokkal jelentősebb versenyben van bármelyiknél mint amiben én futottam Párizsban. És ez a verseny akkor én majd véget amikor az Isten maga nyújtja át a díjakat.
A skót misszionárius-olimpikon akkori alapigéje talán nem is annyira fizikális fáradtságról szól, bár bizonyos mértékben bizonyára arról is. De talán sokkal jobban a a lelki megfáradtságról, lelki teherről – legyen az akár családi, akár munkahelyi, akár személyes teher, – melyet sokan viseltek akkor is és viselünk sokan ma is. Története pedig arról: bízzunk abban az Úrban, aki az erőnket megújítja!
Szabó Kornél
