Miért nem látják oly sokan négy hét várakozás értelmét?
Az ünnepek előtt mindig zsúfolt bevásárlóközpontokban eluralkodó csillogás, fény, zaj és fesztiválhangulat, zaj mind azt mondja: most! Miért várjak valamire, ha rögtön az enyém lehet? Mégis, ráérezhetünk a várakozás áldásaira ebben korunkra jellemtő itt és most hangulatban is. És bár a Szentírás nem írja elő nekünk kötelezően, érdemes beépíteni az adventet ünnepi rendünkbe, a pár napos, akár néhány órás szállítási kiszállítás idők korában is. Miért?
Először is, hogy ne feledjük, Isten tervei, gondolatai nem csak körülöttünk forognak. Bár az ünnepi ajándékozási szokások és családi események miatt könnyen megfeledkezhetünk róla, de Isten terve sokkal nagyobb, mint mi, családunk vagy rokonaink. Az advent emlékeztet bennünket minderre, bokros ünnepi teendőink között megállhatunk egy pillanatra – vagy akár sokkal többre is. Igen, dönthetünk úgy, hogy szünetet tartunk.
Az advent lehetőséget ad nekünk arra is, hogy újra a Messiás első eljövetelére gondoljunk, akit szintén nagyon régóta vártak a szentek nemzedékei, hiszen azt sok évszázaddal korábban megígérték Betlehembe érkezése előtt. Ez – emlékezve arra, hogy nem mi vagyunk az első generáció, akik igyekeznek hűségesen élni Isten szava szerint – összekapcsol minket a korábbi évszázadok egyházi hagyományával is.
Az ünnepi időszakban különösen úgy tűnhet, hogy elégedetlen emberek tengere vesz körül, akik elégedetlenségüknek szívesen hangot is adnak, a keresztény elégedetlenség, a hasznos többre vágyás ritkábban fordul elő. Pedig nem kell messzire mennünk, hogy okokat találjunk az igazságos elégedetlenségünkben való növekedésre a körülöttünk levő bűnnel terhelt világban, és felsóhajtsunk szent szomorúságban. Az advent egyedülállóan segítheti ezt, emlékezetünkbe hozva hasonló sóhajokat Krisztus első eljövetele kapcsán, és csatlakozva a második eljövetelével kapcsolatos imák vissza-visszatérő refrénjéhez: Jöjj, Uram Jézus! Ebbe, Krisztus második eljövetelében vetett bizalmunk erősít minket, erősíti közösségünket, gyülekezetünket is.
A türelem Isten Szentlelkének gyümölcse. Adventre figyelésünkben Isten kimunkálhatja a türelmet a szívünkben azzal, hogy megmutatja: ő türelmes és nem lassú. Csatlakozzunk a múltbeli és jelenkori szentek nemzedékeinek hangjaihoz ismételve: Ó, jöjj, ó, jöjj, Immánuel!
(A desiringgod.org írásai nyomán)
