Sokan hallgatták meg a Wessi történetek címmel indult podcast-sorozatunk első részét, amelyben Mikes Balázs elöljárónkkal beszélgetett Mottl-Buonsante Ágnes. A téma, februári-márciusi, az építkezést középpontba helyező igehirdetés sorozatunkhoz kapcsolódva az építkezés volt, szeretett épületünkkel, a Kárpát-medence első baptista imaházával a főszerepben. Most ennek a beszélgetésnek az illusztrálására kínálunk egy képes mellékletet, régebbi és újabb képekkel, melyek közül néhányat eddig még máshol nem tettünk közzé.
Az imaház egy korabeli képeslapon, német feliratokkal (KAPELLE DER BAPTISTEN GEMEINDE, azaz A BAPTISTA KÖZÖSSÉG KÁPOLNÁJA). Az elbeszélések szerint rejtezik valahol a házban egy alapkő, melynek időkapszulájában az alapító, Meyer Henrik leszögezi, hogy a megépült imaházban csak német nyelvű istentiszteleteket lehet tartani. Ez így is történt, 1945-ig. Az időkapszula a felújítások során nem került elő.
Charles Haddon Spurgeon (1834-1892) lelkipásztor prédikál a londoni Metropolitan Tabernacle templomban, amit Meyer Henrik imaházunk előképének tekintett. Spurgeon temploma 1898-ban, egy tűzvészben megsemmisült. Az újra felépített templom 1940 májusában egy német bombatalálattól ismét porig égett. Ám a bejárati rész és az eredeti alapok mindkét alkalommal sértetlenek maradtak – ezekre épült fel az új, modern templom 1957-re.
Az imaház belseje a megnyitás utáni időszakban. Középpontban az apszis, ami hangerősítőként olyan jó szolgálatot tett, hogy az utcára is kihallatszó prédikáció még egy nagy írót is megihletett. Krúdy Gyula Nagy kópé (1921) című regényében ezt olvashatjuk: „… meglátjuk szombat este a baptistákat a Wesselényi utcai imaházukban, és a félhomályban megremeg a lelkünk a pap istenes szavaitól”.
Gyermekekről, valószínűleg vasárnapi iskolásokról 1918 körül készült felvétel üvegnegatívjának mai állapotáról készült másolat. A felvétel és a rajta szereplő generáció egyaránt megszenvedte a következő évtizedeket. A II. világháború végére a fiatalok szinte eltűntek az – egyébként is nagyon megfogyatkozott – gyülekezetből.
Bemerítési Istentisztelet 2018-ban. A karzat a nagyszámú fiatalságé.
Az épület már a kezdetektől sem csak szakrális térként szolgált, a hétköznapokban is a közösség rendelkezésére állt. Képünkön az itt működött baptista nyomda és annak 1918-as személyzete látható.
A felújítás során – az egykori funkcióhoz híven – ismét közösséget szolgáló tér épült az egykori nyomda helyén.
„Ha az a bomba felrobban…” – a kárfelméréshez készült rajz a bombatalálatról. Az épület egyébként egy másik robbanószerkezet is rejtett sokáig. A háború után harminc évvel a nagy bomba kisebb, de még működőképes párjára akkori gondnokunk véletlenül lelt rá a nagyterem fölötti padlás födémjében.
Az épület a rendszerváltást követő években. Az imaházat már újravakolták, de a Hársfa utcai homlokzat még romokban.
Az épület felújításához készült metszetrajz. Szilágyi Szabolcs (SZEG Építészműhely) munkája.
2004-re az egész külső homlokzat megújult.
Az udvari homlokzat felújítás előtt. Mire visszakapta a gyülekezet a megkopott külső falak hasonló minőségű belső tereket rejtettek.
Szilágyi Szabolcs (SZEG Építészműhely) látványterve az udvar befedésére.
Közösségi kávézás istentisztelet után a megújult, befedett belső udvaron
Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: »Melyik a legelső az összes parancs közül?« Jézus így felelt neki: »Az összes parancs közül a legelső […]
Akikre nem volt méltó a világ… (Zsid 11:38) Ma Magyarországon ritkán szembesülünk az üldözött keresztények gondolatkörével, mert vagy a Terror Háza múzeumába zárjuk őket, vagy ha mai hírekben hallunk róluk, akkor a nagy távolság nyújt […]
Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a […]
