Pár hónapja bemerítkezett nővéremmel együtt keresztény családból származunk. Szüleim tanítása és a tőlük látott példa megalapozta az én életemet is. 2018-ban, egy pányoki ifjúsági táborban adtam át az életemet az Úrnak. Azon az estén a kegyelemről tanítottak nekünk. Akkor értettem meg, hogy mekkora is az a feltétel nélküli szeretet ami Istenben van. Annyira közel éreztem magamhoz Őt, hogy boldogsággal telve imádkoztam, és hálát adva átadtam neki az életem. Miután visszajöttem a táborból, nem találtam a társaságomat, közösségemet, ezért hamar elgyengült a hitem. Sokáig kerestem – sikertelenül – ezek után a helyemet. Három évvel később javasolta nekem nővérem, hogy menjek el vele egy wessis ifire. Hallgattam rá, és mikor odaértünk egyből két fiatal várt engem, akiken hatalmas isteni szeretetet éreztem és egyből felkaroltak. Végül egyre többet találkoztam velük és egyre többet tanultam tőlük. Ők és az egész ifi közössége visszaállított engem a helyes irányba. Végül a tavalyi wessis ifitáborban jutottam arra a döntésre, hogy meg szeretném pecsételni az Úrral való kapcsolatomat a bemerítkezésemmel. Ezt elmondtam lelkipásztoromnak a tábortűz mellett.
Kovács Levente
