Nem tudás, hanem tapasztalat és hit

Nem tudás, hanem tapasztalat és hit

Keresztény nevelést kaptam. És bár a szüleim válása megnehezítette a testvéreim és az én neveltetésemet, édesapám továbbra is minden tőle telhetőt, sokszor még jóval többet is megtett, hogy a helyes úton tartson minket. Középiskolásként is sokszor hangzott el tőlem, ha kérdezték, hogy igyekszem a keresztény erkölcs szerint élni, de igazság szerint ehhez is akkor tartottam magam amikor éppen kedvem volt hozzá. Próbálkozásaim voltak ugyan, de megfelelő elhatározás hiányában hamar elhaltak. De hála Istennek, soha nem szakadtam el ettől az elhatározástól teljesen. Mindig is tudtam, hogy Isten létezik, hogy Jézus meghalt értem. Csak nem tudtam mi a különbség a között, hogy hiszem és a között, hogy tudom.

A Wessi gyerektáboraiban ismerkedtem meg talán az első, keresztény barátaimmal. Ezek a táborok nagyon fontosak voltak nekem és sokat segítettek. Olyan barátságokat is kötöttem ott, amelyek ma is tartanak – számomra ez nagyon nagy mozgatóerő volt.

Másfél éve kezdtem el az egyetemi tanulmányaimat, 2 évvel az érettségi után, és ez a köztes időszak is szükséges volt, ahhoz, hogy oda jussak ahol ma vagyok. Felköltöztem ide, a diákotthonba. Részese lehettem az itteni ifinek, folyamatos közösségem lehetett keresztény fiatalokkal és tapasztaltabb keresztényekkel is.

A 2022-es MABIM Nagytáborában esett meg az, ami miatt most itt állok. Nagy csalódás ért, igazából magamban csalódtam, több téren is, nem a táborban – az örök élmény marad. Emlékszem, hogy nagyon feldúlt voltam. Érzelemközpontú embernek tartom magam, és akkor az, ott annyira megviselt, hogy úgy voltam vele, másnap haza megyek. Egész este hevesen vert a szívem, imádkoztam Istenhez. Másnap pedig, meglepve tapasztaltam, hogy az a feszültség, ami bennem volt és úgy számítottam, hogy még hevesebb lesz, eltűnt. Békét éreztem és nyugalmat. Aznap este volt egy nagyon jó dicsőítő alkalom, amikor el is gondolkoztam magamban, hogy mennyi ajándékot és áldást kaptam az életem során Istentől és hogy ennek a töredéke elég lett volna más embereknek a megtéréshez – mire várok? És amikor ezen gondolkodtam, akkor éreztem, mélyen, hogy itt az idő. Akkor már nem tudás volt bennem Jézus áldozata és szeretete, hanem tapasztalat és hit. Egy jó barátom vezetésével pedig  még aznap este meghoztam a döntésemet a megtérés mellett.

Mikó Sámuel

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Betöltött a szeretetével és teljes lettem

Betöltött a szeretetével és teljes lettem

Busz Boglárka vagyok. Keresztény, református családban nőttem fel, gyerekkorom óta hallottam Istenről és Jézusról. Gyerek-bibliaórákra jártunk a két testvéremmel vasárnaponként, amíg a szüleim a templomban voltak. Minden évben táborokban is voltam. Isten létezése számomra mindig […]

Tartalom megosztása
Krisztus meghalt értem

Krisztus meghalt értem

Bogdán Edit vagyok, 27 éves. Vidéken nőttem fel, egy kis faluban, katolikusként lettem megkeresztelve. Isten mindig ott volt az életemben pici korom óta. Jártam templomban, misére vasárnaponként, de soha nem éreztem, hogy nekem ott lenne […]

Tartalom megosztása
Megpecsételni

Megpecsételni

Pár hónapja bemerítkezett nővéremmel együtt keresztény családból származunk. Szüleim tanítása és a tőlük látott példa megalapozta az én életemet is. 2018-ban, egy pányoki ifjúsági táborban adtam át az életemet az Úrnak. Azon az estén a […]

Tartalom megosztása