Jézus élte a 8 boldogságot, azért tudta hirdetni. Ő élt szegényként, Ő sírt a sírókkal, Ő volt a szelíd és alázatos szívű, az Ő szíve volt átlátszóan tiszta. Békességet osztott, amerre járt. Csak olyan ember képes elfogadni Jézus tanítását, aki teljes szívével, teljes lelkével és minden erejével szereti Istent.
Ettől a jézusi életformától nagyon messze vagyok, éppen ezért nagyon nehéz erről beszélni. De szükség van ma is újra és újra végig gondolnunk és megbeszélnünk, hogyan élte elénk Jézus azt az életet, amit boldognak mondott. Talán az Ő lénye így válik egyre inkább a sajátunkká. Így növekszünk Őbenne és Ő mibennünk.
Mióta engem is a tanítványai körébe szólított az Úr és én igent mondtam, én is igyekszem, mint ott a hegyen a tanítványok Jézust figyelni, szavait lesni, követni Őt. Boldog vagyok, amikor érzem ölelő szeretetét.
Gyökössy Endre mondja: „Jézus lénye szüntelenül tördeli bennünk az Én és a Te falát a Mi felé, az emberiség nagy családja felé. Így növel bennünket szüntelenül, és ez a szüntelen növekedés a boldogság.”
A 7. boldogmondás – Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek – áll most nagyon közel hozzám. Jézus a békesség fejedelme. Minden emberhez jó az Úr. Aki ezt befogadja, az tudja, hogy minden emberhez szól ez. Az ilyen emberből békesség árad. A jót látja meg a másik emberben. Nem arra összpontosít, ami elválaszt. Képes a másik álláspontjára helyezkedni és engedni, ha lehet. Az lesz békeszerző, aki nem magára gondol, nem a maga előnyét keresi. A békeszerető megért másokat, elfogadja őket gyarlóságaikkal együtt, hiszen tudja, hogy maga is gyarló. E gondolatok mentén igyekszem a munkám során jól megfelelni. Só és világosság lenni. A család békéjén is érezhető Isten munkája. Most, hogy influenza miatt ágyban fekve írom e sorokat, férjem finom ebédet készített kettőnknek. Ilyen a 43 év alatt nem fordult elő.
Bár egészen mást ajánl Jézus, mint e világ szokott, jobb Jézusnak hinni és akaratát teljesíteni. Végezetül hadd idézzem Mária szavait: „Íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék.”
Solymossy Tamásné