Megszületésem óta járok a gyülekezetbe, úgyhogy már kiskorom óta hallhattam Istenről. Az évek során sokszor megtapasztaltam Isten jelenlétét a mindennapjaimban, de ezeket csak fejben raktároztam el és nem kapcsoltam össze a szívemmel.
14 éves koromban, az Élet szava táborban értettem meg, hogy az Istennel való kapcsolat sokkal több annál, hogy igeverseket olvasok vagy éppen tanulok meg. Az ehhez hasonló táborokban és ifjúsági konferenciákon Isten sokszor a szívemhez szólt és megszületett bennem az elhatározás, hogy ez az, amire szükségem van. Viszont, ahogy visszakerültem a mindennapi életbe, szembesültem kudarcokkal. Meggyengült az Istennel való kapcsolatom és egy idő után a kérdéseimre a válaszokat már nem nála kerestem.
Az általános iskolában sok nehézséget éltem meg amiatt, hogy kirekesztett voltam, de ez a gimnáziumi éveim során megváltozott. Sok barátom lett és ők végre olyannak láttak amilyen addig is lenni akartam. Ahhoz, hogy ezeket a barátaimat meg tudjam tartani, hozzájuk hasonlóan a világban kerestem az örömömet. Ez rossz döntésekhez és sokszor meggondolatlansághoz vezetett. A világtól sokszor elutasítottságot és igazságtalanságot kaptam és ezek vezettek el Istenhez és az ő igazságához. Minden bűnömet, és az egész életemet, úgy ahogy volt, Isten elé vihettem és az Ő bocsánatát kérhettem, amely felszabadított. Rájöttem, hogy nem a világ az, ami boldoggá tesz. 2019-ben, a Debreceni Ifjúsági Konferencián jutott el hozzám Isten igéje úgy, hogy attól kezdve már a mindennapok hatása sem tudott közém és Isten közé állni. Rengeteg erőt kaptam különböző helyzetekben és az Ő segítségével szabadultam meg olyan kapcsolatoktól, amelyek addig Isten és közém álltak. Tavaly február óta Isten a mindennapjaimat és a jövőmet jelenti. Őt megismerni és keresni az egész életemnek a célja. Ezen már semmi sem változtathat, mert többé nem én élek, hanem Krisztus él énbennem.
Balog Melani
