Testvéreink, gyülekezetünk
Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét. (Apcsel 4:31)
Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! (Jn 13:34)
Adjunk hálát a magyar eklézsiáért – vezetőkért, szolgálókért és családtagjaikért, hitben erősekért és erőtlenekért, fiatalokért és idősekért, szülőkért és gyerekekért, egyedülállókért, friss házasokért és bemerítkezőkért, megtérőkért – és az elmúlt évek imaalkalmainak imameghallgatásaiért.
Tartsunk bűnbánatot amiatt, ha gyülekezetünkben és az eklézsiában nem igyekeztünk minden emberrel békességben élni, ha nem tudtuk fékezni a nyelvünket testvéri kapcsolatainkban.
Imádkozzunk egymás megbecsüléséért, különbnek tartásáért; az evangélium bátor nyilvános megvallásáért és hirdetéséért, a megérintettek tanítvánnyá válásáért, új teljes szívvel való megtérésekért, a régi és a frissen plántált gyülekezetek növekedéséért; a mentorálásokért; bölcsességért a mentorok számára, és hogy felnövekedjenek olyan, szellemben érett férfiak és nők akikre lelkigondozói vagy mentori szolgálatot lehet bízni; a missziós szervezetekért, hogy megújuljanak és be tudják tölteni az elhívásukat; a vasárnapi iskolai tanítókért, ifjúsági vezetőkért, az ima- és tanítványi csoportok vezetőiért; gyülekezeti alkalmainkért, az igét hirdetőkért.
Imádkozzunk a hitetlenekért, hogy megláthassák Isten nélküli elveszett állapotukat és azért, hogy hívők és nem hívők számára is egyre inkább legyen láthatóvá a krisztusi tanítványi élet, az egymás iránti szeretet által.