Keresztény pedagógus családból származom, ahol mindkét szülőm római katolikus vallású volt, tehát nem volt kérdés, hogy engem is ebben a szellemben neveltek. Az Isten létezése, és a benne való hit sosem kérdőjeleződött meg bennem. Jézus és a megváltás elfogadása… ez tartott nekem nagyon sokáig.
A látszatkereszténység nagyon jól működött, de tényleg csak látszólag. Sikeresen vettem az elém gördülő akadályokat, középiskolát, főiskolát majd a munkahelyeket, később a posztgraduális képzéseket. Amikor az élet hullámvasútja felfelé vitt, akkor kevésbé lelkesen, amikor leért a mélybe akkor nagyon buzgón gyakoroltam is az imádkozást.
Az igazi hit felé Cseri Kálmán prédikációja indított el, amely hitetlen Tamásról, vagyis pont rólam szólt. Innentől kezdve tudatosan kerestem a Biblia közelségét, először csak egy szűk kis csoportban, majd a Wessi keretei között. És vártam a csodát, hogy megváltozik az életem, ha sokat olvasom a bibliát. Természetesen a csoda nem úgy jött és nem akkor, amikor én vártam.
A kirakós egy wessis bemerítésen állt össze, amikor Zsolt testvérünk „szárazbaptistának” mondta magát. És hogy pont úgy állt az ajtó előtt, évekig, ahogy én. Csak a kilincset kellett volna lenyomnia. Nekem ez mutatta meg utat.
A képzeletbeli ajtót pedig Philippe bemutatkozó hitvallása nyittatta ki velem. Világosan láttam, hogy nem kell még tíz évet várnom, hogy döntsek és ne maradjak az ajtó előtt. Ma azt mondom, ez a Szentlélek látható munkája. Köszönöm az Úrnak, és persze a gyülekezet minden tagjának, hogy ezen az ünnepi napon együtt kezdhetünk új életet Philippe-el.
Erdélyi Tamás
