Petrekovits Noémi vagyok, 21 éves és Budapesten élek a családommal. Jelenleg egyetemista vagyok, kereskedelem és marketing szakon.
Keresztény családban nőttem fel, azonban kisgyerekként nem jártam gyülekezetbe. Csak kilenc évesen kezdtem el, de eleinte egyáltalán nem akartam menni. A kezdeti hisztik ellenére aztán sikerült beilleszkedni a gyerekek közé. Akkoriban gondjaim voltak az iskolában, mivel az osztálytársaim nem voltak valami befogadóak. Ennek az lett az eredménye, hogy egy idő után értéktelennek éreztem magam és úgy gondoltam, nem vagyok méltó Isten szeretetére. A gyülekezetben rengeteget tanultam a Bibliáról és nagyon jó barátokat szereztem, Isten szeretetét mégsem tudtam elfogadni.
2017-ben részt vettem az Élet Szava táborban és ott volt lehetőségem megtérni. Rájöttem, hogy igen is méltó vagyok Isten szeretetére, minden hibám és bűnöm ellenére. Jézus értem is meghalt a kereszten. Akkor értettem meg, hogy valójában végig vigyáztak rám fentről és legnagyobb mélypontjaimon is átsegített az Úr. A suliban, csodák csodájára, helyreálltak a dolgok és a sebeim is kezdtek begyógyulni. Elkezdtem ifibe járni ahol szerető közegre találtam, viszont valamiért nem volt békességem akkori közösségemben. Végül eljöttem és két évig nem jártam gyülekezetbe. Ezekben az években is igyekeztem Isten szerint élni, de sok olyan dolog volt ami kapcsán nem engedelmeskedtem.
Elkezdődött az egyetem és végre azt éreztem, hogy eljött az én időm. Rengeteg lehetőséget kihasználtam, csak az volt a baj, hogy teljesen elcsavarta a fejem a világ. Megtetszett az, hogy én irányítom a saját életem, hiszen nyilván én tudom a legjobban, hogy mi a legjobb nekem. Eljutottam arra a pontra, hogy Istent teljesen elutasítottam és hallani sem akartam róla. Egy idő után teljes ürességet éreztem magamban és életem egyik legnagyobb mélypontjára kerültem. Annyira egyedül már rég éreztem magam, hiába vett körül rengeteg „barát”.
Egyik este aztán elkezdtem imádkozni és könyörögtem Istennek a megbocsátásért. Borzasztóan éreztem magam az elmúlt hónapokért és csak szabadulást szerettem volna kapni. Végül eljutottam a Wessibe, ahol végre otthonra találtam. Hatalmas szeretettel fogadott mindenki és Isten a legjobb embereket helyezte körém. Emellett elkezdte formálni Isten a szívemet és azóta is vezet engem, az Ő általa kijelölt úton. Vannak könnyebb, nehezebb pillanatok de az Úrral járni mindennél jobb érzés. Sikerült előtte teljes mértékben megalázkodnom és teljesen átadtam Neki az életem. Isten az, aki bármilyen messze kerültem tőle, mindig visszafogadott és ezért hatalmas hála van bennem. Tanulság: Légy engedelmes az Úrnak!
