A Torbó család messzire, Békécscsaba mellé költözik. Torbó Gyula és Papp Sarolta március végén köszönt el gyülekezetünktől.
Gyula: Öröm és szomorúság van bennünk. Isten megadta, hogy saját házba költözhetünk, Kétsopronyba, egy Békés megyei faluba, tehát ennek örülünk. Hálásak vagyunk Istennek, hogy eljuttatott bennünket erre!
Szomorúság viszont, hogy el kell válnunk tőletek, a gyülekezettől. Így most elbúcsúzunk Köszönjük a befogadást, a szeretetet, amivel felénk fordultatok! Isten további áldásait kívánjuk a gyülekezetnek!
Saci: Hetek óta készültem arra, hogy elköszönjek a gyülekezettől. Sok-sok emlékem van, hiszen “felnőtt életem”, azaz a munka világába való belépésem ebben a városban indult. Nagyon fontos volt számomra, hogy megtaláljam az Isten adta közösséget, és ezt itt, a Wesselényi utcai Gyülekezetben meg is leltem. Egyértelműen megtartó ereje volt!
Itt találtunk egymásra a férjemmel is, itt mutathattuk be Blankát, Gigit és nemrég Annácskát is.
Rengeteg Istent dicsőítő bizonyságom lett az elmúlt 11 évben, amikben csak kaptam, kaptam és kaptam a gyülekezettől. Mindent nagyon köszönök! Családban, szeretve éreztem magam; mindig éreztem Isten szeretetét a testvéreken keresztül. Azért fogok imádkozni a jövőben, amikor én már nem lehetek köztetek, hogy mindenki, aki betér, megmarad ebben a közösségben, az tapasztalja Isten valódi szeretetét a gyülekezet által! Isten áldjon meg titeket!
