Kübler János – Lukács 2:25-35.

Kübler János – Lukács 2:25-35.

Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: “Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.” Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: “Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, – a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Kübler János – A kereszténység alapjai – Igaz lelkiség

Kübler János – A kereszténység alapjai – Igaz lelkiség

Tartalom megosztása

Tartalom megosztása
Kübler János – A kereszténység alapjai – Egészséges tanítás

Kübler János – A kereszténység alapjai – Egészséges tanítás

Tartalom megosztása

Tartalom megosztása
Kübler János – Filippi 4:4-7.

Kübler János – Filippi 4:4-7.

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, […]

Tartalom megosztása