Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. (Ézsaiás 60:1-3)
Néhány hete vasárnap együtt imádkoztunk üldözött keresztény testvéreinkért imaházunkban. Sok más gyülekezet megtette ugyanezt szerte a világon aznap, november 26-án, az üldözött egyházért tartott Nemzetközi imanapon. Ebben az évben fekete-afrikai testvéreinkre összpontosítottunk, mivel példátlan, számunkra szinte felfoghatatlan üldöztetésnek vannak kitéve a földrész Szaharától délre eső részén élő keresztények.
De a nemzetközi imanap szervezője, az Open Doors felekezetközi misszió és annak alapítója, András testvér – Brother Andrew (1928–2022) – révén van magyar, sőt kifejezetten a Wessihez kapcsolódó és személyesen engem is érintő vonatkozása ennek az imanapnak.
Egy pillanatra el is állt a lélegzetem, mikor a szervezők által küldött, az imanap megtartását segítő, részvételre biztató anyagokban felfedeztem egy fényképet, amely még születésem előtt, a szüleim lakásában készült.
András testvér katonaként részt vett hazája, Hollandia brutális indonéziai gyarmattartói utóvédharcaiban. Megsebesült, a kórházban feküdve, az édesanyjától kapott, korábban nem nagyon forgatott Bibliáját olvasva tért meg. Missziós tevékenységét 1955 körül kezdte meg és rögtön az akkori kommunista blokk felé fordult. Kék Volkswagen Bogár autójával Bibliát csempészett Lengyelországba, de később más vasfüggöny mögötti országokba, így Magyarországra is eljutott. Ekkor készült ez a fénykép, amelyen ott látható az édesanyám, Géza, Ildikó, Olgi, Nelli testvéreim, Szegedi Ferenc, Kovács Géza és Olga, a felesége, Kalkó József, Oláh Lajos, Erdélyből Nagy Károly és körükben András testvér.
Édesapám nyilván azért nincs rajta, mert ő készítette a fényképet. Ő akkor, 1958-ban már a Wessi lelkipásztora volt és ismeretes, hogy lelkészbarátaival összejártak imádkozni a külmisszióért és az akkori szenvedő egyházért. Ezért is biztattam és biztatom a testvéreket, a fényképet itt is közreadva, hogy személyes és gyülekezeti érintettségünk okán is kapcsolódjunk azokhoz az imaalkalmakhoz, amelyeken – viszonozva az egykor értünk elmondott imákat – a most szenvedő testvéreinkért imádkozhatunk.
Herjeczki Kornél
