A közösség csodája

A közösség csodája

Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen (János első levele 1:1-4).

Megérkeztünk az új évbe. Nem tudhatjuk pontosan, hogy az előttünk álló esztendő milyen áldásokat, élményeket, örömöket, kihívásokat, kísértéseket hoz magával. Tapasztalatból tudjuk, hogy az új napok tartogathatnak számunkra nehézségeket is. Éppen azért fontos, hogy legyen egy személyes, igei üzenetünk erre az évre nézve, amire később mintegy jelszóra, vezérigére tekinthetünk vissza. Mire biztat János apostol ezekkel az szavakkal, mit mondanak hitünk és közösségünk alapjairól ezek az ígék? 

Célkitűzésünk középpontja János első levelének szavai alapján a közösség. Közösség a gyülekezettel, az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. A mi közösségünk – mondja János, de ez az apostoli „mi” nem kizáró, hanem magába ölelő. A mi közösségünk, a gyülekezet célja: meghívni a Krisztussal és az egymással való közösségbe. Pál apostol Tituszhoz írt levelében ezt így fogalmazza meg: Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek …

Gyakran tartunk attól, hogy az új esztendő problémái elveszik majd az örömünket. Pedig Jézus Krisztus János apostolon keresztül is biztosította tanítványait az örömteljes élet valóságáról: Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen. A Megváltó kijelentése biztosít bennünket az öröm forrásának állandóságáról is: Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében (Jn 15:9-10).

Örömünknek a titka tehát: megmaradni Krisztusban, az ő szeretetében.

Pál és Silás öröme a börtönben maga volt a csoda. A roppant nehéz körülmények között is szívből tudták magasztalni Krisztust, ez az öröm előkészítette az evangélium terjedését is (ApCsel 16:16-34). Közösség – Istennel és a tanítványokkal – ez maga a csoda, a megélt közösség pedig maradandó hatást gyakorol a résztvevőkre és a környezetre is: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. (Jn.15:5).

Legyenek életünkre nézve is igazak ezek az ígék 2025-ben is!

Kübler János

Tartalom megosztása

You Might Also Like

Üldözött testvéreinkért

Üldözött testvéreinkért

Akikre nem volt méltó a világ… (Zsid 11:38) Ma Magyarországon ritkán szembesülünk az üldözött keresztények gondolatkörével, mert vagy a Terror Háza múzeumába zárjuk őket, vagy ha mai hírekben hallunk róluk, akkor a nagy távolság nyújt […]

Tartalom megosztása
Hét lépés Isten felé

Hét lépés Isten felé

Első lépés Elcsendesülés. Rövidülnek a nappali fények és körülöttünk egyre nagyobb lesz a homály. Csendben és hűségesen várakozunk. Ki harminc, ki ötven, ki nyolcvan éve. Várjuk az Urat. És nem tudjuk, hogy meddig kell még várnunk. […]

Tartalom megosztása
Advent

Advent

Miért nem látják oly sokan négy hét várakozás értelmét? Az ünnepek előtt mindig zsúfolt bevásárlóközpontokban eluralkodó csillogás, fény, zaj és fesztiválhangulat, zaj mind azt mondja: most! Miért várjak valamire, ha rögtön az enyém lehet? Mégis, […]

Tartalom megosztása