Nagyon szeretem Eszter könyvét. Sokszor elgondolkoztatott a történet és tanulsága. A legfontosabb mondat számomra az, amit Mordokaj üzent Eszternek: „És ki tudja, talán éppen e mostani idő miatt jutottál királyságra!” (Eszt 4:14b). Jó, ha a helyünkön vagyunk, és azt tesszük, amit Isten vár tőlünk.
Látva nagyapám és édesanyám szolgáló életét, megtérésem után fontos volt számomra, hogy én is vállaljak valamilyen „önkéntes munkát”. Valamit, ami nem kötelező, ami nem az anyagi gyarapodást, hanem Isten országának épülését segíti.
Volt több elgondolásom, de biztos vagyok benne, hogy Isten a gyerekek felé való szolgálatban akart és talán még most is akar látni. Amikor ez világos lett számomra, akkor fontosnak tartottam, hogy képezzem magam. Már ötven éves voltam, mire gyakorlott és képzett oktató lettem. Ekkor mondta édesanyám, hogy kamasz koromban említettem neki azt a vágyamat, miszerint vasárnapi iskolai tanító szeretnék lenni. Ezt én teljesen elfelejtettem, és sajnálom, hogy olyan hosszú időnek kellett eltelni, mire ez az elképzelésem, illetve Isten terve realizálódott.
Kívánom testvéreimnek, hogy időben találják meg azt a feladatot, vagy feladatokat, amit Isten rájuk bíz. Tapasztalatom szerint a legnagyobb örömet az okozza, ha az Istentől kapott, képességemnek megfelelő feladatot jól végzem. Ez jó érzéssel tölt el, hasznos a környezetemnek, és reménykedem abban, hogy Isten is meg lesz elégedve velem, és hallhatom a végső elszámolásnál: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára.” (Máté 25:21)
E.G.
