Kísértés és próba

Kísértés és próba

A siker reményével próbáljuk ki az új telefonunkat, próbáljuk fel az ajándékba kapott ruhát, próbáljuk el a bemutatni kívánt darabot, és bepróbálkozunk valakinél, ha valamit akarunk tőle. Többnyire saját elhatározásunkból tesszük mindezt, de amikor különböző megpróbáltatásokba kerülünk, az rendszerint Istentől van. A próbák kimenetele ugyancsak kérdéses – de nem Isten számára.

Sokan összekeverik a kísértést a próbával! A próba értünk van, a kísértés pedig ellenünk! Nagy különbség: a kísértés a Sátántól, a próba Istentől ered. Az egyik könnyű megoldást kínálva lenyom, a másik kemény harcban megszerezhető győzelemmel felemel. 

„Az élet keresztjei olyanok,
mint a kotta keresztjei: felemelnek.”

(Ludwig van Beethoven)

Különböző pedagógiai módszertanok léteznek, melyek „eredményessége” a szemünk láttára kel életre, vagy hal el. Az Isteni nevelés egyik sokak által vitatott eszköze, a próbák által való jellem formálás, mely az újjászületéssel veszi kezdetét, és bizony halálunk pillanatáig tart. Az Isten által működtetett, soha véget nem érőnek tűnő edzőtáborban, ahol egyre fokozódik a terhelés, nem csak a saját keresztünket kell cipelni, hanem másokét is. A mennyei tréner és orvos folyamatos ellenőrzése alatt azonban fel kell, és fel lehet állni, akárhányszor a padlóra kerülünk.

„Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Ugy segitett, hogy nem segithetett.”
(József Attila)

Isten gyermekének lenni azt is jelenti, hogy hasonlítanunk kellene Krisztusra. „Kire ütött ez a gyerek?” A Krisztusi jellem, az Isteni természet elérése, megközelítése a cél. A kilenc Krisztusi személyiség jegy a galatákhoz írt levélben olvasható: szerető, örülő, békés, türelmes, kedves, jóságos, hűséges, gyengéd, és önmegtartóztató. A „tökéletes ember” Krisztus volt, a „második Ádám” akit Atyánk példaként állít elénk a megpróbáltatások idején. Nem egy sárguló, tehetetlen poszter a terem falán, hanem egy életre kelt, halhatatlan csillag.

„A megpróbáltatás olyan,
mint az erős szél, mindent letép rólunk, tehát olyannak látjuk magunkat
amilyenek valójában vagyunk.”
(Arthur Golden)

A teljesíthetetlennek tűnő megpróbáltatásban, közelebb jön a láthatatlan valóság, az Isten előtti számadás kikerülhetetlensége. A szenvedés megrostálja a szavakat, leegyszerűsíti a mondanivalót, erőtlenségében igényli Isten erejét, az erőlködés helyetti Erőt. A megpróbáltatásban megtanuljuk végre nem csak magunkat csodálni, hanem a Krisztusi jellem válik csodálnivalóvá mások számára! Aki kitart a próbákban és bekerül az „utazó” válogatott keretbe, az elmondhatja majd Pál apostollal:

Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetül pedig eltétetett nékem az örök élet koronája.
2Tim 4:7-9

Balog Endre

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Pünkösd

Pünkösd

Minden évben nagy örömmel adunk hálát Pünkösdkor is a Szent Lélek ajándékáért. Isten szívesen és örömmel ajándékozza meg gyermekeit saját lelkével, természetével. Ő teremtett minket, ezért jól tudja, hogy egyedül, önmagunkban képtelenek lennénk a tiszta, […]

Tartalom megosztása
A szabad élet ünnepe

A szabad élet ünnepe

Húsvét az élet, a feltámadás, a szabadság ünnepe. Jézus Krisztus feltámadása elhozta a félelemtől való szabadságot. Nincs olyan mélység a halálban, amiből ő ne tudna megszabadítani: Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő […]

Tartalom megosztása
Virágvasárnap

Virágvasárnap

Miként lehet úgy ünnepelni Jézus Krisztus bevonulását Jeruzsálembe, hogy közben tudjuk, pár nap múlva milyen szomorú események történtek meg vele? Miként lehet úgy ünnepelni, hogy közben tudjuk, nagyon rossz dolgok történnek most is a világunkban. […]

Tartalom megosztása