Néhány nappal ezelőtt odajött hozzám egy kollégám, hogy boldog szülinapot kívánjon.
– Köszönöm, jól esett, hogy eszedbe jutott, de igazából én nem szoktam szülinapot ünnepelni, mondtam neki. Elszállt egy újabb év, csak öregebb lettem…
– Nem, nem, rosszul látod, mondta. Kaptál ajándékba még 365 napot, vele rengeteg klassz dolgot, és szépséget és örömöt. Én néhány évvel ezelőtt majdnem meghaltam egy balesetben… Azóta tudok ünnepelni. Szóval, boldog szülinapot, Isten éltessen!
Tökéletesen igaz. A legnagyobb ajándék, amit kaptam az az életem és mindaz, ami benne volt, lesz, vagy lehet. És ha belegondolok, páratlanul szerencsés vagyok, hogy ez megadatott, hogy megtörténhetett. Vajon miért éppen velem? Ki vagyok én?
Felbecsülhetetlen ajándék, különleges kincs, megismételhetetlen csoda, fantasztikus lehetőség az élet. És tudom, néha elszakad a gitár húrja, van, hogy kicsorbul a pohár széle, és megsárgulnak, beszakadnak a régi fényképek… Megtörténik, de a lényegen mégsem változtat, a gitár négy húrral is gitár, és a bögre csorbán is bögre marad.
Hamarosan itt a húsvét. Az utóbbi években nekem egyszerűen csak az életről szól. És a tavaszról, a kikeletről, a fényről, virágokról, és az örömről mint az életre adott legjobb válaszról. És igen, néha kell újrakezdeni, tiszta lappal indulni, és legtöbbször lehet is. Mert az élet ilyen: elképesztő ajándék.
Elekes József
