Karácsony előtti gondolatfoszlányok

Karácsony előtti  gondolatfoszlányok

A próféták-ígérte, évszázadok-várta Gyermek földünkre lépni készül. Mária érzi már a perc közeledtét… tehát Józseffel sietve ajtóról-ajtóra jár: bebocsátást kérnek.

De Betlehemben ma…, éppen ma akkora a nyüzsgés! Máskor olyan szívesen…, olyan nagyon szívesen… Csakhát éppen ma… ma – sajnos – nem lehet. Olyan őszintén sajnálják, hogy nem tudnak segíteni! Ó, az emberek mindig olyan őszintén sajnálják, ha éppen nem lehet. De hát a körülmények!… A pillanatnyi körülmények. Egyébként Betlehemben nagyon sok a jószívű ember… csak éppen el vannak foglalva a saját ügyeikkel. Az emberek mindig nagyon el vannak foglalva a saját ügyeikkel… és a saját ügy mindig nagyon fontos…, és a saját ügy mindig nagyon sürgető.

Így aztán észre sem veszik, hogy a Szent ott van a közelükben. A saját ügyeikkel elfoglalt emberek sohase veszik észre a Szentet. Néha azt hiszik, hogy egyáltalán nem is találkoztak vele. Pedig csak pillanatnyi ügyeik fedtél el szem elől…, és akkor a szív elől is. A pillanatnyi nagyon könnyen elfedi az örökkévalót.

Pedig valahol a szíve mélyén az ember nagyonis várja a Szentet. Már évszázadok óta várja. Csak éppen tévedés áldozata lett. Mikor zörgetnek, mindig azt hiszi, hogy József és Mária kopogtat. Mert csupán Józsefet és Máriát lehet látni… az Eljövendőt nem… még nem. És Józsefnek meg Máriának nincsen glóriája…! Ők csak egyszerű embereknek látszanak, akik inkább gondot és problémát jelentenének. Arra meg nem vagyunk felkészülve.

Hanem az Eljövendőt,… Őt várjuk. Miatta talán még saját ügyeinket is félretennénk… talán még pillanatnyi nehézségeinkről is elfelejtkeznénk… talán…! Igen, ha tudnánk, hogy Ő érkezik…, meg hogy Ő zörget…! Az más lenne… egészen már.

Mert valahol a szíve mélyén az ember nagyonis várja a Szentet… Hisz próféták ígérték…, meg századok várták. Várták, mint aki érzi, hogy Ő a megoldás, … egyedül. az ember érzi, valahol nagyon mélyen érzi: be kellene fogadnunk a Szentet -, hogy megtisztítson bűneinkből: a részegségből, gyűlölködésből, paráznaságból, … meg mindig fontos ügyeink rabságából, … meg sajnálkozással helyettesített segítéseinkből. … és azt is érzi, hogy rá kellene érni végre. Legalább arra, hogy észre vegyük a Szentet. Legalább annyira rá kellene érnünk, hogy észrevehessük, ha közeledik. Lehet, ma sem glóriásan zörget … az is lehet, hogy nem személyesen Ő kopog … s hogy akik nevében szólnak egyszerű embereknek látszanak. Csak őket látni…, az Eljövendőt nem…, még ma nem…!

Hetényi Attila


Az írás először a Szövétnekben, a Neszmélyi Baptista Gyülekezet lapjában
jelent meg, 1995. decemberében

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Növekedés

Növekedés

Újévkor sokan újévi fogadalmakat teszünk – ez a szokás. De szokás az is, hogy ezeket az újévi fogadalmakat azután nem tartjuk meg. Sőt, egy év elteltével gyakran már arról is elfeledkezünk, hogy mit is fogadtunk […]

Tartalom megosztása
A Gyülekezeti hétvége és a háború

A Gyülekezeti hétvége és a háború

Szabad-e jó lelkiismerettel élvezni a gyülekezeti hétvége örömeit, áldását – amire készülünk október közepén –, miközben tudjuk, hogy nem is olyan messze tőlünk, a frontvonalon olyan fiatalemberek lőnek egymásra és halnak meg egymás kezétől, akik, […]

Tartalom megosztása
Pünkösd

Pünkösd

Minden évben nagy örömmel adunk hálát Pünkösdkor is a Szent Lélek ajándékáért. Isten szívesen és örömmel ajándékozza meg gyermekeit saját lelkével, természetével. Ő teremtett minket, ezért jól tudja, hogy egyedül, önmagunkban képtelenek lennénk a tiszta, […]

Tartalom megosztása