A legutóbbi, csütörtöki bibliaórán Máté 14:22-36 volt az alapige és azóta is, sőt egyre erőteljesebben visszhangoznak bennem Isten üzenetei, ezt írom le nektek.
„Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.” (Mt:22-23)
Jézus Krisztusnak, Isten fiának fontos volt, hogy akár a sikerek, jó eredmények örömében, akár az elutasítottság fájdalmában keresse mennyei Atyjával a beszélgetés lehetőségét.
A következő napokban – lehet, hogy hetekben, vagy hónapokban – sok égető kérdés fog feszíteni minket. Lesznek közöttünk, akik sok időt, az eddigieknél is többet lesznek egyedül, de jó, ha mindannyian keressük az Istennel való beszélgetés, az imádság lehetőségeit, idejét.
Sokszor tapasztaltuk már, hogy amikor imádkozunk, akkor körülményeink, vagy egészségi állapotunk nem mindig változnak, fordulnak jóra azonnal – bár Isten azt is meg tudja tenni – „Ó, Uram, Uram! Te alkottad az eget és a földet nagy hatalommal és kinyújtott karral. Neked semmi sem lehetetlen.” (Jer 32:17) – mégis kitartó imádkozásra bátorít az Úr!
Az imádsághoz, a hálaadáshoz nagyszerű ígéretek kapcsolódnak:
„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4:6-7).
Isten a hálaadással imádkozónak természetfeletti békességet ígér, védelmet a szívünknek, érzelmeinknek, értelmünknek. Imádkozó szívvel fogadjuk el ezekben a bizonytalan és félelmet keltő napokban Istennek ezeket a tökéletes ajándékait!
Kübler János
