Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség néktek! És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. (Jn 20:19-20)
A tanítványok szorongatott helyzetben, félelmek között is örömre derültek, amikor meglátták Jézus Krisztust. Még veszélyhelyzetben is csodálatos dolog találkozni azzal, akit szeretünk, aki mellett biztonságban érezzük magunkat.
A testi érzékelésünkön, élményeinken túl még nagyszerűbb kapcsolódás Istenhez az élő hit. Tamásnak azt mondta az Úr Jézus: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Jn 20:29)
Péter apostol személyesen találkozott Jézus Krisztussal, látta őt, sok időt töltöttek együtt. Azonban Péter életének olyan időszaka is volt, amikor a „látás nélküli” valóságot, boldogságot tapasztalta meg és ezt a csodálatos örömet látta a Krisztusban hívő embereken is: „Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” (1Pét 1:8-9)
Mi hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, szeretjük őt, örülünk neki – Isten jóindulatából eljutottunk az élet teljességére, ami még inkább kibontakozik akkor, amikor „minden szem meglátja őt!” (Jel 1:7)
„Növeld a hitünket!” (Lk 17:5)
Kübler János
