Keresztény, sőt megtért családba születtem, szüleim már kicsi koromtól fogva járattak gyülekezetbe, volt bemutató alkalmam, majd gyerektáborokba, később ifjúsági táborokba is jártam – majd történt egy törés. Egészen pontosan nem tudnám meghatározni hol, csak azt vettem észre, hogy nem hiszek abban amit tudok, világ után érdeklődöm folyton, a részegség, az erőszak, a paráznaság átitatja az életemet, és ezt még helyesnek is tartom. Ekkor már nem annyira tetszett az a sok szenny rajtam és körülöttem.
Isten ebben az állapotomban kérdezte meg, hogy még mindig nem érzem-e a szükségét Jézusnak, és ekkor már nem tudtam azt mondani, hogy nem. Már nem tudtam azonosulni magammal, erőm sem volt harcolni, és motivációm sem, feladtam hát magam és kértem, hogy kezdjen velem, amit eltervezett. Nem számítottam sok jóra, csak arra, hogy végre helyesen cselekedhetek, és talán hálát adhatok annak aki mindvégig megtartott.
Így egy év Krisztussal járás után, mikor már valós képem volt róla, hogy mibe lépek, eldöntöttem, hogy szeretnék életem végéig elköteleződni vele. Kértem, hogy mutassa meg, amikor eljön az idő és türelmesen vártam. Eljött. Ezért állok most itt, kimondhatatlan hálával szívemben.
Zsludov Dániel
