Egy friss jövőkutatás szerint 2035-ben lesz vége a világnak. Akik bibliakörre jártak, tudják, hogy előtte vagy utána vége lehet, de pont akkor nem.
Sokan a világ romlására való tekintettel már nem kezdenek házépítésbe, gyerekvállalásba, mert hiábavalónak tartják. A Prédikátor is megfogalmazta kétségbeesett gondolatait: Minden hiábavalóság (Préd 1:1). Pál apostol viszont azt írja a korinthusi gyülekezetnek: Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban (1Kor 15:58).
Vajon elvárható-e vagy netán lehetetlen küldetés a mindenkor szilárd és rendíthetetlen munkálkodás az Úrban? Hiszen elfáradunk, kiégünk. Azonban be kell látunk, hogy sok egyéb fontos dolgon azért tudunk buzgólkodni: munkahelyi-, családi célokon, hobbijainkon. De hogyan lehet az Úr munkájában buzgólkodni?
Az istenhit és a cselekedetek összhangja megingathatatlan alapelv, amellett itt van a felhívás, amely buzgó szolgálatra hív. A kulcskérdés, hogy az Úrban munkálkodunk-e? Akkor nem lesz hiábavaló, ha nem a magunk erejéből munkálkodunk, ha nem mi akarjuk megmondani, mi a jó a gyülekezetnek, a missziónak, ha nem gondoljuk, hogy minden úgy lesz a legjobb, ahogy mi elképzeljük – hanem akkor, ha az Úrban van.
Úgy tud a fáradozásunk az Úrban lenni, ha mi is az Úrban vagyunk. Akkor tudunk rendíthetetlenek lenni – betegség, nehéz feladatok, indokolatlan bántások idején is – ha az Úrban vagyunk. Így lehet elköteleződni a szolgálat mellett. Isten visszapótolja, amit odaszánunk neki. Nem hiábavaló a munkánk az Úrban. Az a kérdés, hogy mennyire vagyunk szilárdak, rendíthetetlenek. Remegő lábainkat stabilizálni nem tudjuk, rendíthetetlenül, szilárdan állni csak Isten segítségével tudunk. Mindez arra bátorít minket, akármennyi időnk is van még hátra itt – 12 év, 2 hónap vagy akár 200 év – azt Isten munkájában töltsük el, mert ez nem hiábavaló – csak ez nem hiábavaló az Úrban.
Kübler Dániel
