A Názáreti Jézus 

A Názáreti Jézus 

Sok hírt hallunk és kapunk mostanság, ami nyugtalanságra, időnként halálfélelemre ad okot. De Isten elkészítette már a biztonságunkat, ha az Ő gyermekei vagyunk, ha elfogadtuk Jézus Krisztus megváltását. 

Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él (Jn 11:25). Isten képes volt az emberiség legnagyobb problémájával leszámolni. A bűnnel és következményével az örök halállal. 

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róm 8:32) Istent érdeklik a „kis” dolgaink is, rábízhatjuk ezeket is, benne van a csomagban ez is. A kérdés, hogy szeretjük-e azt, Akire rábízzuk az életünket, vagy jobban szeretjük magát azt amit Tőle kapunk? Jöjjetek, szálljunk most perbe egymással! – mondja az Úr. – Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú (Ézs 1:18). Ennyire szeret bennünket. 

A valódi szeretet törődik a másik érzéseivel. Azon dolgozik, hogy a másiknak örömet okozzon és nehogy megbántsa. Legjobbat adja. Te kit, vagy mit szeretsz? A szeretetben van egy döntés. Nem csupán érzelmi sodródás. Márk evangéliumában olvasunk egy asszonyról, aki megmutatta tetteivel mi volt a szívében. Kiöntötte Jézusra alabástrom szelencéjének tartalmát, és kiöntötte Jézusra mindazt, ami a szívében volt. Ez az evangélium. Amit ez az asszony tett, bemutatja az evangéliumot, amikor az helyes szívre talál. Isten azt várja el tőlünk, hogy mint az asszony feltörte az alabástrom tartót, úgy törjük fel szívünket és adjuk oda Neki ami a legtöbb számunkra. Érzéseinket, szeretetünket. 

Vizsgáljuk meg kinek vagy minek adtuk igazán azt a szeretetet, ami Őt illette volna meg, vagy ha csak a maradékot adtuk oda Istennek az életünkből. Kérjünk bocsánatot, ha felfed valamit most. Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem (Jel.3:20). Jézus kész velünk lenni és találkozni olyan módon ahogy talán még soha nem tapasztaltuk. Miért? Feltámadt! Nem tarthatta fogva őt a halál. Ma is kész arra, hogy ha kinyitjuk az ajtót, közénk jöjjön és velünk vacsoráljon. Ámen.

Kondor Marcell

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Pihenés? Nyugalom?

Pihenés? Nyugalom?

Már a Biblia első lapjain, a teremtéstörténetben is olvashatunk a pihenés időszerűségéről. Teremtő Istenünk hat nap alkotó munka után megpihent, megáldotta és megszentelte a hetediket. Időnként talán úgy gondoljuk, hogy az ő munkája esetében ez […]

Tartalom megosztása
„…kegyelmed, URam, megtámasztott engem”

„…kegyelmed, URam, megtámasztott engem”

A 94. zsoltár 17-19 versei sokat jelentenek nekem, és úgy gondolom, mindenkinek bátorító igék lehetnek. Kétféle fordításban is olvasva, mert a különböző szóhasználat számomra gazdagítja, árnyalja az üzenetet: Ha az ÚR nem lett volna segítségemre, […]

Tartalom megosztása
Házas-hétvége

Házas-hétvége

Harmadik alkalommal gyűltek össze a gyülekezet házaspárjai az immár hagyományosnak mondható Házas-hétvégére. Idén május végén, Parádfürdőn az Erzsébet Park Hotelben és az azt körbeölelő természetben tölthettük el közösen a teljes hétvégét gyülekezetünk lelkipásztorával és feleségével […]

Tartalom megosztása