Szilveszter és óév

Szilveszter és óév

Minden ünnepek megvan a maga karaktere és ha a szilveszterre gondolunk, akkor biztos, hogy sokunknak eszünkbe jut, hogy nincs még egy olyan nap az évben, amikor olyan mértékű az alkoholfogyasztás mint éppen szilveszterkor. Ez azt is jelenti, hogy nagyon sokan lesznek olyanok, akik holnap reggel úgy ébrednek, hogy nem tudják, mi történt velük az előző nap és éjszaka. Remélem, hogy nálunk ez nem így fog történni, viszont számunkra pedig nagy a veszély, hogy engedünk a moralizálás kísértésének. Ezt a helyzetet valahogy Isten mintha rögtön vissza is fordítaná felénk, hiszen mindenki abban találja meg a boldogságot, amiről tud, ismeri és úgy véli, hogy és örömet okoz neki. Istent szerető emberekként a mi felelősségünk is az, hogy nem tudunk úgy élni, hogy azokat az örömöket, amiket Istenben találunk, mások számára nem tudtuk ismertté, elérhetővé tenni.

Gyülekezeteinkben a szilvesztert – talán épp a fenti okok miatt – inkább óévként emlegetjük. Ha pedig az óév ünneplésének karakterét próbáljuk meghatározni, az emlékeinkben másfajta képek kapcsolódnak hozzá. Én, amikor ezen elgondolkodtam, akkor az első érzés, ami felötlött bennem, hogy olyan ez egy kicsit mint, egy temetés. Annak a felismerése, hogy valaminek vége lett, elmúlt. Valamit elmulasztottunk, amit már nem lehet bepótolni. Nincs tovább. És ez meglehetősen nyomasztó. Pedig nem kellene, hogy az óév ilyen legyen. Természetesen, ha hibáztunk, ha valamit elmulasztottunk, akkor az teher. De a Bibliát ismerő embereknek sokkal inkább óévkor a hálaadás örömteli gondolata kellene, hogy előjöjjön:

Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék. (Ef 2:8-9 ÚRK)

Ez nagyon nagy hálaok számomra. Szeretném, ha ez lenne ennek az óévnek a karaktere. Lehet, hogy mulasztottunk. Lehet, hogy hibáztunk. De milyen nagyon nagy dolog a kegyelem! Hogy nem a mi cselekedeteink, mulasztásaink jelentik a végső szót. Az üdvösség Isten ajándéka. Valós ajándék. Erre gondolhatunk mai napon, 2023 utolsó napján is.

Herjeczki Kornél

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Egy olimpiai történet

Egy olimpiai történet

Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem […]

Tartalom megosztása
Verseny a hervadhatatlan koszorúért 

Verseny a hervadhatatlan koszorúért 

Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig […]

Tartalom megosztása
Gyermektáborunkról

Gyermektáborunkról

Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a […]

Tartalom megosztása