Szilveszter és óév

Szilveszter és óév

Minden ünnepek megvan a maga karaktere és ha a szilveszterre gondolunk, akkor biztos, hogy sokunknak eszünkbe jut, hogy nincs még egy olyan nap az évben, amikor olyan mértékű az alkoholfogyasztás mint éppen szilveszterkor. Ez azt is jelenti, hogy nagyon sokan lesznek olyanok, akik holnap reggel úgy ébrednek, hogy nem tudják, mi történt velük az előző nap és éjszaka. Remélem, hogy nálunk ez nem így fog történni, viszont számunkra pedig nagy a veszély, hogy engedünk a moralizálás kísértésének. Ezt a helyzetet valahogy Isten mintha rögtön vissza is fordítaná felénk, hiszen mindenki abban találja meg a boldogságot, amiről tud, ismeri és úgy véli, hogy és örömet okoz neki. Istent szerető emberekként a mi felelősségünk is az, hogy nem tudunk úgy élni, hogy azokat az örömöket, amiket Istenben találunk, mások számára nem tudtuk ismertté, elérhetővé tenni.

Gyülekezeteinkben a szilvesztert – talán épp a fenti okok miatt – inkább óévként emlegetjük. Ha pedig az óév ünneplésének karakterét próbáljuk meghatározni, az emlékeinkben másfajta képek kapcsolódnak hozzá. Én, amikor ezen elgondolkodtam, akkor az első érzés, ami felötlött bennem, hogy olyan ez egy kicsit mint, egy temetés. Annak a felismerése, hogy valaminek vége lett, elmúlt. Valamit elmulasztottunk, amit már nem lehet bepótolni. Nincs tovább. És ez meglehetősen nyomasztó. Pedig nem kellene, hogy az óév ilyen legyen. Természetesen, ha hibáztunk, ha valamit elmulasztottunk, akkor az teher. De a Bibliát ismerő embereknek sokkal inkább óévkor a hálaadás örömteli gondolata kellene, hogy előjöjjön:

Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék. (Ef 2:8-9 ÚRK)

Ez nagyon nagy hálaok számomra. Szeretném, ha ez lenne ennek az óévnek a karaktere. Lehet, hogy mulasztottunk. Lehet, hogy hibáztunk. De milyen nagyon nagy dolog a kegyelem! Hogy nem a mi cselekedeteink, mulasztásaink jelentik a végső szót. Az üdvösség Isten ajándéka. Valós ajándék. Erre gondolhatunk mai napon, 2023 utolsó napján is.

Herjeczki Kornél

Tartalom megosztása

You Might Also Like

Üldözött testvéreinkért

Üldözött testvéreinkért

Akikre nem volt méltó a világ… (Zsid 11:38) Ma Magyarországon ritkán szembesülünk az üldözött keresztények gondolatkörével, mert vagy a Terror Háza múzeumába zárjuk őket, vagy ha mai hírekben hallunk róluk, akkor a nagy távolság nyújt […]

Tartalom megosztása
A közösség csodája

A közösség csodája

Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy […]

Tartalom megosztása
Hét lépés Isten felé

Hét lépés Isten felé

Első lépés Elcsendesülés. Rövidülnek a nappali fények és körülöttünk egyre nagyobb lesz a homály. Csendben és hűségesen várakozunk. Ki harminc, ki ötven, ki nyolcvan éve. Várjuk az Urat. És nem tudjuk, hogy meddig kell még várnunk. […]

Tartalom megosztása