Időutazásra hívunk téged a vasárnapi igehirdetések keretében 2024-ben. Hétről hétre Jézus Krisztus életét fogjuk végigkövetni. Szeretnénk képzeletben mellé szegődni, és átélni azokat a történéseket, amelyekről olvashatunk az evangéliumokban.
Mivel ő a láthatatlan Isten képe (Kol 1:15), Jézus életén keresztül Istent, az Atyát is megismerhetjük, mindezt a Szentlélek által (Jn 16:13-15). Nem csupán tételes ismeretek átadására hívunk, hanem arra, hogy a vasárnapot követő hétköznapokban is maradj gondolatban annál a történetnél, amikről az igehirdetés szólt. Elmélkedj rajta. Tölts időt Jézussal. Szoktuk ezt imádságnak is nevezni, de nem abban a formában, amit sokszor gyakorlunk, hogy elmondjuk a hálánkat és felsoroljuk a kéréseinket. Nem kell, hogy azonnal kézzel fogható eredménye legyen a Jézussal töltött időnek. Lehet, hogy lesz ilyen, de nem feltétlenül. Akik szeretik egymást, azok némán is örömmel töltenek időt egymás társaságában, és elmélyül a kapcsolatuk. Nem csupán adatokat tudnak egymásról, hanem mély, személyes tudás lesz fokozatosan belőle. Elgondolkodhatunk olyan felmerülő kérdéseken, amelyre nem ad konkrét választ a leírt történet. De Isten Szentlelke jelenlétében elmerenghetünk rajta.
Mivel a karácsonyon, Jézus születésén már túl vagyunk – a gyerekkorával kezdtük a sorozatot január 7-én. Ez nagyon jól kapcsolódik a múlt évi témánkhoz is, amikor egész évben a lelki növekedésről gondolkodtunk. Az egyik év végi prédikációban figyeltem fel erre, mely Jézus gyerekkorából való: Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben. (Lk 2:52).
Ezek szerint az, hogy mindenekben hasonlóvá vált hozzánk – kivéve a bűnt (Zsid 4:16) – azt is jelenti, hogy ő is végigment az emberi önismeret fejlődési szakaszain. Nem úgy volt, hogy már gyerekként mindent tudott előre az életéről, hanem Isteni voltát „lekorlátozta”, és végigjárta az emberi lét útját. Bár természetfeletti módon fogant, mégis úgy született meg, mint minden csecsemő. Feltételezem, hogy nem tudott azonnal beszélni, és szobatiszta sem volt rögtön… Bár erről nem szól evangéliumi történet, de talán nem tévedek, ha úgy képzelem, hogy amikor nyiladozott az értelme, Mária és József fokozatosan elmondta neki, hogy Gábriel megjelent Máriának, József pedig álmot látott. Aztán, hogy jöttek a pásztorok a bölcsek pedig egy csillagot követtek. Majd, hogy el kellett menekülniük Egyiptomba, hogy életben maradjon Jézus. Aztán amikor Jeruzsálembe mentek a templomba bemutatni Jézust, mit mondott az agg Simeon és Anna. Vajon mindez nem tette önteltté Jézust? Úgy tűnik nem, hiszen egy beképzelt emberről nem írnák, hogy emberek előtt kedves volt…
Arról viszont már tudunk, hogy amikor 12 éves lett Jézus, a templomban minimum négy napon keresztül a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket (Lk 2:46). Ez, hogy hallgatta, és kérdezte őket, számomra azt jelenti, hogy ez volt az a serdülőkori időpontja, amikor már nemcsak a szülői házban hallott történetek, hanem kora vallási vezetői szájából hallotta mindazt, ami alapján kiformálódott benne, hogy kicsoda is ő valójában. Ezután 18 éven keresztül élhette életét, és mint korabeli gyermek, segíthetett a szülői ház munkálataiban. Aztán eljött az idő, hogy amit eddig magáról tudott, azt más is megtudja: Nyilvánosan bemerítkezik. Bár neki nem volt vétke, amitől meg kellene szabadulnia, de azt mondta: Így illik minden igazságot betöltenünk. Majd megnyílt az ég, és hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.(Mt 3:13-17).
Sokáig úgy gondoltam, hogy ez főleg a népnek szóló üzenet volt. De Jézus lelki fejlődése szempontjából neki legalább annyira fontos volt hallania azt az Atyától, hogy Te vagy az én Fiam, akit szeretek, mert pár nappal később már éppen ebben az identitásában kísértetett meg. Az ördög ezt mondta neki: Ha valóban Isten Fia vagy… (Mt 4).
Hogy kicsoda volt is valójában elmondta a zsinagógában is, amikor magára vonatkoztatta Ézsaiás próféciáját: Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét. (Lk 4:18-21)
Jézus megismerése mellett hasonlóan fontos, hogy növekedjünk saját magunk megismerésében. Ez kicsit elhanyagolt terület lett manapság a hívők között, holott kezdettől fogva Isten és önmagunk megismerése egyaránt fontos volt az egyházatyák írásaiban. Kálvin János is ezzel kezdi a keresztény hit kifejtésére írott nagy munkáját: „Bölcsességünk lényegében két részből áll, ezek pedig: Istennek és önmagunknak megismerése.” Istenismeret és önismeret, önismeret és istenismeret. „Igazi énünket nem akkor találjuk meg, amikor keresni kezdjük, hanem akkor, amikor Istent keressük. … Istent megtalálva lelhetünk rá legigazabb és legmélyebb önmagunkra is.” (Benner)
Szemben a mai popkultúra szlogenjével, nem megvalósítani kell önmagunkat, hanem felfedezni, hogy kik is vagyunk, ahogy Jézus Krisztusnak is fel kellett fedeznie, hogy ki is ő valójában. Reméljük, hogy a 2024-es év közelebb visz Jézus Krisztus személyes megismeréséhez, és segít abban is, hogy jobban megismerjük önmagunkat.
Herjeczki Kornél gyülekezetvezető
