Pihenés? Nyugalom?

Pihenés? Nyugalom?

Már a Biblia első lapjain, a teremtéstörténetben is olvashatunk a pihenés időszerűségéről. Teremtő Istenünk hat nap alkotó munka után megpihent, megáldotta és megszentelte a hetediket. Időnként talán úgy gondoljuk, hogy az ő munkája esetében ez rendben is volt, hiszen megállapította, hogy amit alkotott: jó, tehát nyugodtan pihenhetett. Bezzeg mi! Tökéletlenségünk időnként tökéletlen munkavégzést eredményez, feladatainkkal nem sikerül mindig időben végezni, tehát a pihenésre szánt időben próbáljuk bepótolni az elmaradt teendőket.

Talán már azt is észleltük magunkon, hogy amikor pihenésre szánjuk magunkat, elénk jön egy újabb feladat és mire átgondolnánk a helyzetet, már dolgozunk is újra. De az is előfordulhat, hogy szeretnénk pihenni, de belül valami szorongat. Hiába ideálisak a körülmények, hiába időzítjük későbbre a teendőinket, a gondok, az aggódás fészket vet gondolatainkba, hiába van itt a pihenés ideje, nyugalmat nem találunk.

A 127. zsoltár szerint az Úr szeretteinek álmukban is ad eleget. A 139. zsoltárban pedig Dávid arról tesz bizonyságot, hogy Isten szemmel tartja járását és pihenését, gondja van minden útjára.
 

Lehetünk-e ennél nagyobb biztonságban? Kívánható-e jobb alkalom, lehetőség az igazi pihenésre annál, amikor tudhatjuk, az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket (34. zsoltár). 

Merjük hát odabízni kétségeinket, gondjainkat, félelmeinket, aggodalmainkat és testi fájdalmainkat is Mindenható Istenünk kezébe, akié minden hatalom mennyen és földön. Hiszen nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt!

Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? 
Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. 
Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. 
Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! 
Az ÚR védelmez téged, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. 
Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 
Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. 
Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor. 
(121. zsoltár)

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Egy olimpiai történet

Egy olimpiai történet

Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem […]

Tartalom megosztása
Verseny a hervadhatatlan koszorúért 

Verseny a hervadhatatlan koszorúért 

Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig […]

Tartalom megosztása
Gyermektáborunkról

Gyermektáborunkról

Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a […]

Tartalom megosztása