Az emlékezés nekem a múlt felidézését és az erről való gondolkozást jelenti.
Életkorunk előrehaladtával egyre több emlék halmozódik fel bennünk, események, élmények, képek albumban, computer mappában. Legyünk őszinték: vannak jó és rossz emlékeink is, de Isten ajándéka, hogy idővel az emlékek megszépülnek, a rosszak megfakulnak, a jók maradnak meg az emlékképünkben.
Isten szerint való dolog emlékezni. Az egész Biblia egy nagy emlékezés a múltra, mégis aktuális a jelenben és jövőbe mutató. Az emlékezésben is igaz az Ige:
„Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” Zsid 13:8.
A jelenben megélt életünk felelőssége nagy. Kihatással van a jövőre. Látom a mi családunkban, hogy a gyermekem a gyermekkorában megélt, megtanult dolgokat hogyan adja át a saját családjában. Így lesz belőle emlék és hagyomány. Sokan átéljük, hogy nagy hatással van ránk, az érzelmeinkre, múltról való emlékezés, beszélgetés, élmények, közös történetek felidézése. Mindebből erőt meríthetünk a jövő kihívásaival szemben, Istenre bízva újra az éltünket.
Isten arra tanít minket, hogy emlékezzünk és a tapasztalatokat tekintsük a jövő reménységének, alapjának. A 77. zsoltár emlékezés Isten csodás dolgaira:
„Istenről emlékezem és sóhajtozom, róla gondolkodom, és eleped a lelkem…”
Ha a személyes életemre gondolok felidézem az Úr életemre gyakorolt hatását, meg nem érdemelt jóságát: Ő az, aki megbocsátott, meggyógyított, felemelt, ajándékozott, örömet adott, és máig formál, nyeseget – Szeret! Erre emlékezem.
Fontos, hogy mindezt felidézzük, de ne ragadjunk a múltban. Nézzünk fel és figyeljünk az Úr munkájára az Ige szerint:
„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek, mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” Ézs 43:18-19.
Ezekben a napokban mindannyiunknak jó emlékezni szeretteinkre, akik elköltöztek és hálát mondani Értük Istennek. Gyújthatunk egy szál gyertyát emlékükre és elérzékenyülhetünk.
Kondor Anikó