A zene szeretete már egészen kicsi korom óta jellemző volt rám. Sosem untam meg a kazettáinkon lévő gyerekénekek hallgatását, kívülről tudtam a szövegüket, és hangosan énekeltem, hogy Jézu szele (Jézus szeret), pedig beszélni még nem igazán tudtam. Ha ünnepekkor összeült a családunk, nagyon sokszor kértem, hogy énekeljünk együtt négy szólamban.
Az éneklés szeretetét nem nőttem ki később sem. Ahogy idősebb lettem és megtértem, rájöttem, hogy ez is Isten ajándéka a számomra, amelyet a megtérésemhez vezető úton is használt, hiszen nagyon sok ének szövegén keresztül szólt hozzám és megérintett általuk. Megértettem, hogy Istentől kapott talentum a hallásom, a hangom, és egy idő után megszületett bennem a vágy, hogy ezt is Isten szolgálatába állítsam, bár akkor, még nem tudtam, hogyan… Egyszer egy osztálytársam elhívott abba a gyülekezetbe, ahova járt. Ott találkoztam először dicsőítő csoporttal, és ahogy a szolgálatukat figyeltem, rádöbbentem, hogy ez az, amire vágytam, erre hívott Isten. Amikor a Wessibe kerültem, tudtam, hogy egyszer csatlakozni szeretnék az itteni csoporthoz és az énekkarhoz is. Isten emellett a gimnáziumi évek vége felé a szívemre helyezett egy másik szolgálatot is: dicsőítés az iskolában, diáktársaimmal és tanáraimmal együtt, ezáltal is bizonyságot téve nekik. Hála Istennek és pár lelkes fiatalnak, ezt sikerült is megvalósítani.
Nagyon sokat jelentenek számomra a vasárnapi alkalmak akár a csoport része vagyok aznap, akár nem. A dicsőítésben találkozik az Isten iránti szeretet kifejezése, a szolgálat Isten és emberek felé, az Istentől kapott ajándék kamatoztatása, Isten hatalmának és jóságának megvallása és az Istennel való találkozás lehetősége. Kifejezhetjük ilyen formában is a hálánkat Istennek, amely amellett, hogy Isten akarata, a mi javunkat szolgálja.
Csodálatos megtapasztalni, hogy Isten megérint és jelenlétében átformál a dicsőítés alatt. Néha nem lehet szavakba önteni, ami történik, máskor viszont egyértelműen tudom, hogy mit tanít vagy formál bennem a szolgálat alatt, ha engedem neki és nyitott szívvel állok előtte. Helyreállít, felemel, megerősít, vigasztal, örömöt ad és falakat rombol le. Nem minden szolgálatot kísér hatalmas változás, de Isten mindig, minden körülmények között méltó arra, hogy dicsérjük, akkor is, ha nehéz helyzetben vagyunk, ha fájdalmakkal, kétségekkel küzdünk. Isten akkor is áldásokat tartogat számunkra Igéjében és az énekekben is, amikor nagyon nehéz dicséretre nyitni az ajkunkat.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy mindez a hétköznapjaim részévé válhatott. Sokszor még napokig dúdolom magamban a vasárnapi énekeket. Isten ezek által is erőt ad a hétköznapok kihívásaihoz. Reggelente gyakran Istenről szóló dalokat hallgatva indulok el, amelyekben biztatást és békességet kapok.
Isten nagyon sokféleképpen szólhat hozzánk: a csendességünkben, a Bibliából, az énekek, a zene által és még sorolhatnám… Ha engedelmeskedünk Neki és nyitott szívvel várunk Rá, Ő felhasználhatja ezeket a dolgokat arra, hogy tanítson, formáljon minket. A dicsőítésnek is sok formája létezik, nem egyedül az énekeinkben magasztalhatjuk Istent. Egész életünk Istent kell dicsőítse, tetteink, szavaink, énekeink Rá kell mutassanak, Őt kell a középpontba állítanunk, hogy ezáltal is bemutathassuk Istent a világnak.
Reichert Aletta
