Misszió éve a Wessiben 2022–2023
Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr (5Móz 8:2a)
Egy komoly keresztyén lelkigondozó beszélt egyszer arról az előadásában, hogy vannak olyan emberek, akik sok csodálatos élményen keresztül átmennek, de nagyon kevés hatással van ez a személyiségfejlődésükre. Ezt a megállapítást azzal indokolta, hogy az élmények feldolgozására nem hagynak időt és ezzel nem megélik az eseményeket, hanem csak átszaladnak azokon. Úgy gondolom, egy keresztyén szolgálónak is megvan az a kísértése, hogy ugyan sok Istentől jövő csodát és gondoskodást él át, de nincs ideje feldolgozni azokat.
Én is ezzel a problémával szembesültem, amikor megkértek, hogy írjak egy pár gondolatot a kollégiumban eltöltött időmről. Nagyon sok emlékezésre méltó és Istentől jövő élmény ért a kollégiumban, de nem álltam még meg, nem gondoltam még mélyen át, hogy mivel is ajándékozott meg Isten 2005 szeptemberétől 2007 nyaráig a kollégiumon keresztül.
2005-ben, harmadéves teológusként költöztem a kollégiumba. Abban az időben még nem lehetett levelezős tagozaton végezni a lelkipásztori szakirányt, ezért hatalmas segítség volt a számomra és minden vidékről Budapestre feljövő, nappalin tanuló teológiai hallgató számára a kollégiumi lakhatás. A teológia első két évében Budakeszin laktam, a Budakeszi Baptista Gyülekezet lakásában, de az ingázás és az ifjúsági misszióban betöltött szolgálatom szükségessé tette, hogy jelentkezzek a kollégiumba. A budapesti ifjúsági istentiszteletek egyik szervezőjeként, sokat jelentett számomra, hogy amikor beköltöztem a város szívébe, közel kerültem a szolgálati helyemhez, a Nap utcához.
A felszabadult bensőséges testvéri légkör jellemezte a kollégium hangulatát. Gerzsenyi Laci bácsi jelenléte sokat jelentett számunkra. A rá jellemző szeretet és türelem az egész kollégiumra hatással volt. A sokszor hangos nevetések és éneklések a közöttünk lakó Laci bácsit nem zavarták, inkább örömmel vette. Gerzsenyi testvérre, mint lelkipásztorunkra tekintettünk. Bármikor hozzá fordulhattunk a kérdéseinkkel, problémáinkkal, amire ő odafigyelve és lelkiismeretesen próbált válaszolni. Sokunkat ez a lelkipásztori jelenlét közelebb vitt Istenhez.
Krisztus sokat tanított a kollégiumban spontán szerveződő alkalmak által is. Emlékszem a 2006-os zavargásokkor összeülve imádkoztunk és hallgattuk a híreket. Olyan volt számunkra ez az épület, mint a béke szigete, ahol Krisztus vigyáz ránk. A teológiai hallgatók között jó barátságok alakultak, ami a közös tanulásban és vizsgákra való felkészülésben is megmutatkozott.
Ha Isten nem indítja a Wesselényi utcai testvéreket, hogy helyt adjanak a kollégium számára, sok lelkipásztori szakirányon tanuló testvéremmel együtt elmondhatom, hogy nehezen tudtuk volna elvégezni a teológiát, lakhatás hiányában.
Nagyon hálás vagyok Istennek a kollégiumban eltöltött időszakért. Jó visszagondolni, hogy Isten megtartó kegyelmének eszköze volt az életemben ez a hely. Szeretném megköszönni a Wesselényi utcai Baptista Gyülekezetnek, hogy helyet adnak ennek a fontos szolgálatnak. Tudom, hogy a gyülekezetben sokan imádkoznak a bentlakókért, amit éreztünk és tapasztaltunk a mi időnkben is. Isten áldja meg ezért a testvéreket.
Szeretettel,
Lados István, egy volt kollégiumi lakó