A Gyülekezeti hétvége és a háború

A Gyülekezeti hétvége és a háború

Szabad-e jó lelkiismerettel élvezni a gyülekezeti hétvége örömeit, áldását – amire készülünk október közepén –, miközben tudjuk, hogy nem is olyan messze tőlünk, a frontvonalon olyan fiatalemberek lőnek egymásra és halnak meg egymás kezétől, akik, ha nem kényszerítették volna erre őket, eszükbe sem jutott volna az emberölés.

A sokkoló hírek fél éve még mélyebben érintettek meg bennünket, de lehet, itt kezdünk belefásulni az újabb és újabb rossz hírekbe – miközben ott újabbnál újabb katonákkal pótolják az elesetteket és sebesülteket.

Az egyik lehetséges reakció erre a sok borzalomra, hogy érzelmileg bezárkózunk, és úgy már hidegen hagynak a hírek; vagy a másik végletbe esünk: annyira átérezzük azok fájdalmát, hogy már semminek nem tudunk örülni. Az, hogy melyik magatartást tanúsítjuk, leginkább a lelkialkatunktól függ. A hívő ember is ember marad megtérése után is, azaz ugyanazokkal a lelki jelenségekkel szembesülhet, mint annak előtte.

De a krisztusi jellem – élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Gal 2:20 KG) – felülírja és átformálja ezt is bennünk. Jézus Krisztus nem lógatta az orrát a kánai menyegzőn amiatt, hogy mennyi szenvedés van a világon, pedig azt is tudta, hogy mi vár majd rá. Örült az örülőkkel. Lázár sírjánál pedig nem vidámkodott, hogy egyszer majd úgyis feltámad a szeretett testvér. Sírt a sírókkal. Élte az életet, mindig a maga valóságában. Legyünk tehát szabadok örömmel készülni a gyülekezeti hétvégénkre, és vágyakozni azokra az áldásokra, amelyeket Isten nekünk készít! Amikor pedig arról van szó, hogy segíteni, együttérezni kell, akkor vállaljuk fel azt is, még ha áldozattal is jár.

Hogyan készülhetünk a gyülekezeti hétvégénkre?

Gyülekezetünk jövőre lesz 150 éves, egy hónap múlva pedig új elöljárósága lesz a gyülekezetnek a következő négy évre. A változás és az állandóság nagy témája minden közösségnek. Kik is vagyunk mint Wesselényi Utcai Baptista Gyülekezet? Ehhez társul az is, hogy olyan korban élünk, amelyben mindenhonnan olyasmi üzenet hangzik, hogy ne törődj semmivel, legyél a magad ura, legyél az, aki vagy! És úgy tűnik, hogy mindeközben tömegek kerülnek válságba, hogy kik is ők és milyenek valójában! E hatás alól a hívő ember sem vonhatja ki magát, ezért nagyon fontos, hogy jól meg tudjuk fogalmazni, és próbáljuk meg is élni, hogy mit is jelent a Krisztusban való élet.

Elöljáróságunk úgy döntött, hogy a mostani gyülekezeti hétvégén ezért ebben a két témában szeretnénk tanulni, elmélyülni: Ki vagyok én? Kik vagyunk mi? Személyes és gyülekezeti identitásunk Krisztusban.

Készüljünk rá imádságban!

Herjeczki Kornél gyülekezetvezető

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Egy olimpiai történet

Egy olimpiai történet

Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem […]

Tartalom megosztása
Verseny a hervadhatatlan koszorúért 

Verseny a hervadhatatlan koszorúért 

Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig […]

Tartalom megosztása
Gyermektáborunkról

Gyermektáborunkról

Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a […]

Tartalom megosztása