Növekedés

Növekedés

Újévkor sokan újévi fogadalmakat teszünk – ez a szokás. De szokás az is, hogy ezeket az újévi fogadalmakat azután nem tartjuk meg. Sőt, egy év elteltével gyakran már arról is elfeledkezünk, hogy mit is fogadtunk meg egyáltalán – velem legalábbis, fiatalabb koromban, biztosan történt ilyen. Jobb is, ha nem fogadkozunk hát!

De akkor hogyan is tekintsünk előre, hogyan készüljünk az elkövetkező hónapokra? Nagyon is életszerű kérdés ez, hiszen mindannyiunkban lehet igény a változásra, változtatásra. Amikor ezen gondolkodtam, eszembe jutott egy olyan módszer, amit egyre többen gyakorolnak, mert nagyon egyszerű, és kifejezetten a mai információbőségben élő emberekre szabott.

Eszerint nem kell fogadalmakat tennünk, hanem Isten előtti csendben gondolkozzunk el az életünkön, a helyzetünkön, hogy hol tartunk most, miben vagyunk benne, és  hova szeretnénk eljutni. Milyen emberré szeretnénk válni? Ezután válasszunk magunknak egy olyan, ezzel kapcsolatos szót, amire az év során sokszor gondolunk majd. Ha teljes fogadalmakat hajlamosak vagyunk is elfelejteni, egy szót azért csak meg tudunk jegyezni és időről-időre felidézni. Forgassuk magunkban, amikor nem tudunk elaludni, vagy amikor felébredünk, vagy éppen várunk a sorban a postán, vagy bárhol máshol. Vegyük elő,  és gondolkodjunk el azon, hogy mit akar Isten azon keresztül éppen abban a helyzetben mondani.

Ahogy a saját életemre gondoltam – és vezetőként a gyülekezetre is – , akkor Isten szívemre helyezett egy szót. Ez a szó a növekedés. Ahogy azután forgattam magamban egy ideig ezt a szót, a saját életemre, de a gyülekezet életére vonatkozóan is érdekes összefüggéseket találtam.

Egyéni életemre nézve az adventi-karácsonyi ünnepkör sokszor olvasott ézsaiási próféciája jött elém:

„Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, …. Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége.”

Mintha épp nem ezt látnám megvalósulni. Égető módon jött elő bennem a kérdés: Isten uralma valóban növekszik, korunk háborús helyzetében is? Megértettem, hogy ezt csak akkor értem meg, ha én is növekszem abban, hogy jobban lássam a láthatatlant. Isten uralma növekedése ugyanis a teremtett valóság nem látható részében zajlik. De ahova Isten hív, hogy tekintsünk bele, mint ahogy Mózes is hit által látta a láthatatlant (Zsid 11:3,27).

Gyülekezetünkre nézve pedig idén különösen fontos szó lesz a növekedés. 150 éve alakult a gyülekezetünk. Visszatekinthetünk arra, hogy hova is jutottunk el, és még inkább nagy kérdés, hogy egy ilyen – baptista mértékkel – nagy múltú közösségnek milyen lesz a jövője? Mit készít Isten nekünk? És ennek elérésében mi a mi szerepünk? Imádkozom azért, hogy egy év múlva adja meg Isten, mert a növekedést csak ő adhatja, hogy létszámban is és érettségben is elmondhassuk, hogy: Igen! 2023-ban növekedtünk! Egyénileg is és közösségileg is.

Herjeczki Kornél gyülekezetvezető

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

A Gyülekezeti hétvége és a háború

A Gyülekezeti hétvége és a háború

Szabad-e jó lelkiismerettel élvezni a gyülekezeti hétvége örömeit, áldását – amire készülünk október közepén –, miközben tudjuk, hogy nem is olyan messze tőlünk, a frontvonalon olyan fiatalemberek lőnek egymásra és halnak meg egymás kezétől, akik, […]

Tartalom megosztása
Pünkösd

Pünkösd

Minden évben nagy örömmel adunk hálát Pünkösdkor is a Szent Lélek ajándékáért. Isten szívesen és örömmel ajándékozza meg gyermekeit saját lelkével, természetével. Ő teremtett minket, ezért jól tudja, hogy egyedül, önmagunkban képtelenek lennénk a tiszta, […]

Tartalom megosztása
A szabad élet ünnepe

A szabad élet ünnepe

Húsvét az élet, a feltámadás, a szabadság ünnepe. Jézus Krisztus feltámadása elhozta a félelemtől való szabadságot. Nincs olyan mélység a halálban, amiből ő ne tudna megszabadítani: Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő […]

Tartalom megosztása