Nem azt mondom, hogy bárkinek bármilyen szolgálat való, én például nem nagyon tudok énekelni, ezért a kórusba nem megyek, nem kínzom sem magamat, sem másokat, de azt mondom, hogy sokféle hozzánk illő szolgálathoz csatlakozhatunk.
A lehetőségek száma szinte végtelen, mert a meglévők mellett újat is kezdhetünk. És van még egy fontos felismerésem: a szolgálat tényleg boldoggá tesz. Megadja az otthonosság érzését, az értékesség tudatát, fejleszt, felemel, barátokat és bajtársakat ad.., hosszan folytathatnám. Vagyis, szolgálni jó, ezért kell és szerencsére lehet is, sokfélét lehet.
Már évek óta jártam a Wessibe, amikor megfogalmazódott bennem, hogy többet szeretnék, kicsit intenzívebbet. Én is részese szeretnék lenni az eseményeknek, benne akarok lenni a sűrűjében. És elkezdtem a keddi alkalmakon „kávézózni”.
A vendéglátás tényleg sűrű: kitalálni a menüt, bevásárolni, hangulatossá tenni az étkezőt, kiszolgálni a „vendégeket”, figyelni mindenre, majd hullafáradtan összepakolni, aztán összefogni a szolgáló csapatot, megszervezni a következő hetet, és kezdeni mindent előröl… De, bármikor újra belevágnék, mert felsorolni sem tudom, hogy milyen sokat kaptam, repülni tudtam volna az örömtől egy-egy hosszú este után, miután megvendégeltünk vagy száz fiatalt. Nem számított semmi, a barátaimmal voltam, és valami fontosan csináltunk.
Szolgálni jó, büszkeség, valamiért kell a boldogsághoz.
Elekes József