Kísértés és próba

Kísértés és próba

A siker reményével próbáljuk ki az új telefonunkat, próbáljuk fel az ajándékba kapott ruhát, próbáljuk el a bemutatni kívánt darabot, és bepróbálkozunk valakinél, ha valamit akarunk tőle. Többnyire saját elhatározásunkból tesszük mindezt, de amikor különböző megpróbáltatásokba kerülünk, az rendszerint Istentől van. A próbák kimenetele ugyancsak kérdéses – de nem Isten számára.

Sokan összekeverik a kísértést a próbával! A próba értünk van, a kísértés pedig ellenünk! Nagy különbség: a kísértés a Sátántól, a próba Istentől ered. Az egyik könnyű megoldást kínálva lenyom, a másik kemény harcban megszerezhető győzelemmel felemel. 

„Az élet keresztjei olyanok,
mint a kotta keresztjei: felemelnek.”

(Ludwig van Beethoven)

Különböző pedagógiai módszertanok léteznek, melyek „eredményessége” a szemünk láttára kel életre, vagy hal el. Az Isteni nevelés egyik sokak által vitatott eszköze, a próbák által való jellem formálás, mely az újjászületéssel veszi kezdetét, és bizony halálunk pillanatáig tart. Az Isten által működtetett, soha véget nem érőnek tűnő edzőtáborban, ahol egyre fokozódik a terhelés, nem csak a saját keresztünket kell cipelni, hanem másokét is. A mennyei tréner és orvos folyamatos ellenőrzése alatt azonban fel kell, és fel lehet állni, akárhányszor a padlóra kerülünk.

„Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Ugy segitett, hogy nem segithetett.”
(József Attila)

Isten gyermekének lenni azt is jelenti, hogy hasonlítanunk kellene Krisztusra. „Kire ütött ez a gyerek?” A Krisztusi jellem, az Isteni természet elérése, megközelítése a cél. A kilenc Krisztusi személyiség jegy a galatákhoz írt levélben olvasható: szerető, örülő, békés, türelmes, kedves, jóságos, hűséges, gyengéd, és önmegtartóztató. A „tökéletes ember” Krisztus volt, a „második Ádám” akit Atyánk példaként állít elénk a megpróbáltatások idején. Nem egy sárguló, tehetetlen poszter a terem falán, hanem egy életre kelt, halhatatlan csillag.

„A megpróbáltatás olyan,
mint az erős szél, mindent letép rólunk, tehát olyannak látjuk magunkat
amilyenek valójában vagyunk.”
(Arthur Golden)

A teljesíthetetlennek tűnő megpróbáltatásban, közelebb jön a láthatatlan valóság, az Isten előtti számadás kikerülhetetlensége. A szenvedés megrostálja a szavakat, leegyszerűsíti a mondanivalót, erőtlenségében igényli Isten erejét, az erőlködés helyetti Erőt. A megpróbáltatásban megtanuljuk végre nem csak magunkat csodálni, hanem a Krisztusi jellem válik csodálnivalóvá mások számára! Aki kitart a próbákban és bekerül az „utazó” válogatott keretbe, az elmondhatja majd Pál apostollal:

Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetül pedig eltétetett nékem az örök élet koronája.
2Tim 4:7-9

Balog Endre

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

A Világ Világossága

A Világ Világossága

Az adventi időszakban még többet és még tudatosabban gondolunk a Jézus Krisztussal való találkozásra. A karácsonyi történetből ismerős a betlehemi csillag, amely elvezette a napkeleti bölcseket az újszülött Jézushoz, megmutatta nekik az utat és így […]

Tartalom megosztása
Adventi várakozás

Adventi várakozás

A várakozáshoz többnyire negatív érzések társulnak. Mikor lesz már zöld a lámpa? Meddig kell még az orvosra várni? De a várakozás más esetekben inkább fontos felkészülési idő. A magzat kilenc hónapig fejlődik az anyuka méhében, […]

Tartalom megosztása
Az Úr eljövetele – Advent

Az Úr eljövetele – Advent

„Én nem tudom, mikor jön el az Úr, milyen hamar, halállal hív-e majd haza, vagy angyal ajkival?” Feledésbe merült szép karénekünk fenti sorai jutottak eszembe, mikor elmélkedni kezdtem adventről. Hát, ha választani lehetne, én – […]

Tartalom megosztása