Imában összeforrva

Imában összeforrva

Őrhelyemre állok, megállok a bástyán, és figyelek…. (Hab 2:1)

Hálás vagyok Istennek hogy januárban egy egész hétig együtt lehettünk imában összeforrva Isten színe előtt. Már évek óta gyakorlattá vállt gyülekezetünkben a gyülekezeti imahét, ahol személyes és gyülekezeti imatémákkal magunkévá tesszük a kereszténység által évtizedek óta gyakorolt év eleji közös imádkozást.

Az ima, a közbenjárás lehetősége Isten kegyelmét mutatja számunkra. Isten a prófétáinak jelentette ki a jövőbeni tervét népéről és volt mikor ez nem szép jövő volt hanem ítélet – fogságba vitel, éhség, szárazság… Ezekben a helyzetekben a próféták, Isten emberei, a megtérésre való felhívás mellett elkezdtek bűnbánatot tartani, tartatni, könyörögni kegyelemért, megbocsátásért. Isten nagyon sokszor meg is könyörült népén vagy a pogányokon, időt és kegyelmet adva a megtérésre! De láthatunk bibliai példákat arra is, amikor Isten nem tűri népének bűnös állapotát, cselekedeteit, bálványimádását. A megtérés, az őszinte Hozzá fordulás, a hit vagy akár a közbenjárás hiánya miatt bekövetkezik az ítélet. Az új szövetségből ismerjük Jézus főpapi közbenjárói szolgálatát és azt is tudjuk hogy nekünk is van ilyen szolgálatunk. Ez a szolgálat arról szól, hogy Isten együttérez népével, az emberekkel, nem akarja romlásukat, hanem azt akarja hogy megtérjenek és éljenek. Isten igazi akarata a szeretet és a megbocsátás. Ebben vagyunk mi is Isten munkatársai a szűkebb és tágabb környezetünkért, népünkért! Hiszem, hogy ebben egyénileg és közösségileg is szükségünk van fejlődésre, odaszánásra!

Nagyon áldott szellemi örökséget kaptunk szeretett testvéreinktől – az imádkozást! Ezt kell folytatnunk, erre buzdítok mindenkit! Hálás a szívem azért is, hogy az imahét utolsó napján az ifjúsággal együtt imádhattuk az Urat és hozhattuk elé hálaadásunkat, hódolatunkat. Hiszen, ahogy mi is megkaptuk elődeinktől a stafétabotot, szeretnénk majd tovább is adni, hogy soha ne fogyjon el a közbenjárás ebből a házból.

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jak 5: 16/b)

G.B.I.

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Jobb adni…

Jobb adni…

Az idei Karácsony valószínűleg más lesz, mint az eddigiek voltak. Szokásainkat, ajándékozási gyakorlatainkat is újra kell gondolnunk. Gyülekezetünknek már több éve kialakult gyakorlata, hogy az Út a Reményhez Alapítvány munkatársainak közreműködésével karácsony előtt névre szóló, […]

Tartalom megosztása
Rendkívüli intézkedések a Wessiben

Rendkívüli intézkedések a Wessiben

A 2020. november 9-én bejelentett, a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos kormányzati intézkedések miatt további novemberi alkalmainkat online tartjuk meg. Imaházunk bezár. Kedves Testvérek! Már nem újdonság, de mégis kellően fájdalmas, hogy a személyes részvétellel járó gyülekezeti alkalmakat […]

Tartalom megosztása
Közösségeink

Közösségeink

Egy hűséges barát, megértő társ, jó szomszéd, szerető testvér vagy rokon mindig nagy ajándék az életben. A nehéz napokban pedig mindezek felbecsülhetetlen kinccsé válnak. Lehet, hogy úgy érezzük, a mostani időszak életünk nehéz napjai közé […]

Tartalom megosztása