„Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. …Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25:33-40)
Február 15.-én ismét meglátogatta gyülekezetünket 200-250 rászorult. Finom székelykáposztával, süteménnyel, gyümölccsel, és ruhaneműkkel vártuk most is Őket. A nap is mosolygott, amint az egybegyűltek saját sorszámgyártásba kezdtek már 9 órakor. Az alkalmat, mint mindig, Kübler János áldáskérő imája indította el mely után a testvérek felszolgálták az ebédet, majd az udvaron felhalmozott ruhákból válogathattak a jóllakott „vendégek”. Két óra alatt minden élelmiszer elfogyott, gazdára talált a meleg paplan, a kabát, a régmúlt időket idéző öltönykollekció, a sohasem használt törülköző, a mindig divatos zokni, és a hófehér magas sarkú menyasszonyi cipő.
Hálával tartozunk Istennek, hogy gazdagságunkat megoszthattuk a nyomorúságban élőkkel, és köszönetet mondunk mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak ahhoz, hogy ez az esemény ismét eredményes lehetett.
