A koronavírus járványról orvosi és bibliai szempontból

A koronavírus járványról orvosi és bibliai szempontból

Nagyon fontos számomra az, hogy Isten nem különíti el lelki életünk dolgait a testünktől.

Orvostanhallgató koromban nagyon érdekesnek találtam, amikor olvastam Mózes törvényeiben arról, hogy milyen részletekbe menően szabályozta Isten a különböző higiéniai helyzetek kezelését. Ezt az igeverset olvastam Mózes 5. könyvéből; ez az ígéret hangzott el Istentől Mózes felé és nép felé, hogy ha betartják az ő törvényeit, akkor „távol tart az Úr tőled minden betegségnek és Egyiptomnak minden gonosz nyavajáját, amelyet megismertél”. És az előző törvények pedig arról szóltak, hogyha például valakinek egy olyan bizonytalan tünet alakult ki a bőrén, ami felvetette valamilyen fertőző betegségnek a lehetőségét, akkor a teendő az, hogy mutassa meg a papnak és vigyék ki a táboron kívülre, lakjon ott egy hétig és utána nézze meg a pap újból. Ha elmúlt a baj, térjen vissza, de ha nem, menjen vissza az úgynevezett „karanténba”. Ezt a bibliai tanácsot amikor a középkorban elfelejtették, a járványok iszonyú pusztítást végeztek. Van olyan törtélelmi példa, hogy ahol viszont valakinek eszébe jutott a karantén gyakorlata, ott sikerült megfékezni a járvány terjedését.

Nagyon érdekes manapság azt látni, hogy lehet, hogy tudattalanul is, de egyre többen most Isten parancsai szerint élnek, önként vonulnak karanténba, ha valamilyen bizonytalan tünetük van.

Ez a mózesi üzenet, hogy „megóv titeket Egyiptom minden nyavajájától”, medikusként azért is jelentett nekem nagyon sokat, mert utánanéztem, hogy a korabeli egyiptomi orvosi papíruszok miket írtak. Megdöbbentő volt számomra, hogy nagyon sok betegségnek a tünettanát olyan pontosan leírták az egyiptomi orvosok, hogy megállnák a helyüket egy korszerű orvosi tankönyvben is, arra nézve azonban, hogy milyen kezelést javasoltak, mai szemmel nézve borzasztó dolgok voltak olvashatók. A gyógyulást bizonyos bőrelváltozásokra a szent állataiknak a különböző részeiből készült pakolásoktól várták…

Ezzel szemben Mózes, aki korábban kitanulhatta az egyiptomi orvoslás minden tudományát, törvényei nem sokat foglalkoznak a tünetek részletezésével, azonban teljesen újszerű terápiás javaslatot fogalmaznak meg, ilyen az elkülönítés gyakorlata is. Mózes honnan kaphatta ezeket az utasításokat, ha nem Istentől? Ez akkor nekem nagyon sokat jelentett arra nézve, hogy a Biblia valóban isteni ihletésű, még ha emberek is írták. Kapaszkodjunk most is ebbe, és ha ilyen helyzetbe kerültünk, amiben vagyunk, akkor fogadjuk meg ezt a tanácsot, izoláljuk magunkat, vonuljunk karanténba.

Herjeczki Kornél

Ez az idő, amelyet most élünk, úgy hiszem, hogy abból a szempontból is fontos, hogy visszahív minket abba az alapkontextusba, amiben egyébként is élnünk kellene.

A sok-sok bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság miatt talán sokkal jobban átéljük azt, hogy alapvetően függő helyzetben van az ember. Annyi mindent tartunk kézben, kontrollálunk, irányítunk egyébként, hogy az ilyen jellegű időszakok arra emlékeztetnek bennünket mégis, hogy nem rendelkezünk minden fölött hatalommal. Isten kezében van az életünk, és csak azzal akarlak biztatni benneteket, hogy higgyétek el, hogy jó helyen van az Ő kezében. Ez meghív bennünket arra, hogy sokkal tudatosabban mondjunk igent erre és vállaljuk ezt a vele való közösséget, a tőle való függést.

Nekünk, keresztényeknek fontos egy kicsit azon is elgondolkodni, ilyenkor különösen, hogy mi a különbség a szenvedélyes hit és a fanatizmus között. Ugyanis vannak mostanában olyan keresztény reakciók, amik arra hívnak bennünket, hogy ezt komolyan fontoljuk meg. A szenvedélyes hitre az jellemző, hogy ha kell, kész az életét is adni az Úr Jézusért, ha ezt ő kéri, de nem kockáztatja sem a saját sem mások életét úgy, hogy Isten ezt nem kérte tőle. Gondoljunk az Úr Jézus megkísértésének a történetére. A Máté 4:6-ban olvashatjuk, hogy a sátán – pont az igére hivatkozva – a 91. Zsoltár 11-12. versét idézve – kéri azt Jézustól, hogy az életét tegye kockára, hogy ugorjon le a templom tetejéről és így bizonyítsa a hitét. És Jézus mit mond a sátánnak erre válaszként: hogy meg van írva az is sátán, hogy „ne kísértsd az Urat, a te Istenedet”.

Tehát amikor Isten nem kér tőlünk olyan dolgot, ami az életünk kockáztatásával jár, vagy mások biztonságának a kockáztatásával jár, akkor ne akarjuk a hitünk nagyságát bizonyítani azzal, hogy olyan dolgokat megteszünk, amit nem kellene. Főleg ezekben időkben vegyük ezt komolyan. Ez jelenti azt is például, hogy hova megyünk el és hova nem. A szeretet azt követeli meg tőlünk, hogy felelősségteljesen gondolkodjunk a magunk és mások életéről is.

Heizer Tamás


Elhangzott március 15-én, Wesselényi utcai Baptista Gyülekezet – a koronavírus-járvány miatti első kizárólag online – istentiszteletén.

Tartalom megosztása

Kapcsolódó tartalmak

Állandóság és változás

Állandóság és változás

Isten tulajdonságairól a Biblia ritkán beszél, Istenről leginkább tettei kapcsán alkothatunk magunknak képet. Megfigyelhetjük, ahogyan cselekszik, például kiválasztja a félénk természetű Gedeont és hadvezérré teszi. Kiválaszt egy Mária nevű lányt és Fiának az édesanyjává teszi, […]

Tartalom megosztása
Lehetetlen nem hinni

Lehetetlen nem hinni

Az életünk tényleg a hiten alapszik. És most nem a keresztényekre gondolok, hanem a huszonegyedik század bármelyik, találomra kiválasztott emberére. A civilizációnk és különösen a gazdaságunk színtiszta hiten áll. Általában nem vagyunk ennek tudatában, pedig […]

Tartalom megosztása
Szabadság

Szabadság

Képzeljünk egy végtelen óceánt. Majd képzeljük el Riót, a halat, akit kiengednek az óceán közepén. A körülmények tökéletesek, megfelelő hőmérsékletű a víz, van bőven plankton, sőt, itt-ott más halak is úszkálnak. Rió szabad. Most képzeljük […]

Tartalom megosztása