„…az ÚR Józseffel volt!” (1Móz 39:2, 21, 23)
Ezeket a gondolatokat egy kedves barátom írta, amikor beteg gyermekük született és vívódott lelkében a kérdéseivel:
Mikor hangzottak el ezek a szavak? Amikor Józsefet próbák, nyomorúságok szenvedések érték. Ez volt az első dolog ami nagyon erősen belém vésődött: József nem maradt egyedül a szenvedésben. Igen, nyomorúságok érték, de az Úr Józseffel volt a nehézségekben. A szenvedésben az egyik legszörnyűbb dolog az, hogy ha az ember egyedül érzi magát, magára maradt, nincs aki megértse, nincs aki segítse, nincs kire támaszkodjon, nincs kihez segítségért forduljon, nincs aki egy jó szót szóljon hozzá. Az ember lehet magányos akkor is, amikor sokan veszik körül. Magányosak lehetünk egy társaságban, egy családban, egy közösségben is. Sok ember vehet körül, de ha szívemben egyedül vagyok, az fájdalmas.
Pál apostol azt vallotta hogy az Úr mellette állt: „Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. – Ne számítson ez bűneik közé! De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a pogányok valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán torkából.” (2Tim 4:16-17)
Kübler János
Imádkozzunk azokért, akik egyedül érzik magukat! Maradj otthon! – ezt a felszólítást halljuk, olvassuk sok formában. Gondoljunk azokra, akik emiatt még többet vannak egyedül!
